Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

tottak a pincében elhelyezett 1870 előtti iratokból, továbbá az egyik földszinti helyiségben elhelyezett segédkönyveket érte helyrehozható kár. Jelentó'sen összekeveredett a közigazgatási bizottság 1920-1940 közötti ingatlanforgalmi iratanyaga, mert ezt szétszedték és ezzel takarták el a pincebejáratot. Jelentősebb kár érte a más megyék illetve vármegyei községek ládáiban elhelyezett iratait. A behatoló idegenek ugyanis ezekben különös értéket sejtettek, ezért a ládákat feltörték, tartalmukat összetúrták.

272 A pomázi raktárban elhelyezett iratokat sem érte kár. A sérült ajtók és ablakok helyreállítására már 1945 tavaszán sor került. A háborús károk felmérése, a munkakörülmények minimális javulása után megkezdődött a rend helyreállítása. A levéltár munkatársai legelőször a megyei szakhivatalok működését elősegítő szakkönyvtárat állították helyre, majd sor került a levéltári hivatal helyiségeinek a kitakarítására. Ezt követően összegyűjtötték és sürgették a megőrzésre átadott „idegen" — más törvényhatóságok, megyei városok és községek — iratainak a visszaadását. A levéltár szakmai feladatai közül legelőször — májusban — az anyakönyvek pincéből való felhordására és rendezésére került sor. Jellemző e munka elsődlegességére, hogy csak ezt követte a sérült teremből az iratanyag kihordása, biztonságba helyezése.

273 E megkülönböztetett figyelem oka az volt, hogy a háborús események következtében a vármegye 9 községében és 2 városában teljesen, 38 községében és még 2 városában pedig nagyrészt megsemmisültek az anyakönyvi elsőpéldányok.

274 A másodpéldányok mellett a levéltár őrizetében voltak még az izraelita hitközségek anyakönyvi elsőpéldányai is.

275 Mindkét anyakönyvi sorozat használhatóvá tétele rendkívül fontos és sürgős volt. Már májusban megkezdődött az elpusztult községi anyakönyvek pótlása is. Az anyakönyvek kezelésével kapcsolatos munka még hosszú évekig a levéltár dolgozóinak az egyik legtöbb időt igénybe vevő feladata maradt. 1945 szeptember-októberben került sor a megszűnt megyei hivatalok iratainak biztonságba helyezésére, levéltári kezelésbe vételére. Ekkor kerültek levéltárba a főispán irattárának régebbi anyagai, a Vitézi Szék, a háborús közellátási kormánybiztosság, a katonai (levente) parancsnokság iratai, valamint a törvényhatósági választói névjegyzékek és a nemzetgyűlési választások iratai.

276 Fára József — aki már régebben sürgette a vármegyei levéltárak gyűjtőkörének kiterjesztését a megyebeli városi és községi irattárakra is — 1945. július 5-én hangsúlyozta a megyei iratanyag rendezésének fontosságát: „Számos község iratai részben vagy teljesen elpusztultak, így különösen nagy érdek az épségben megőrzött és fennmaradt levéltárunk rendjének helyreállítása."

277 Az 1945-1946-ban készített felmérések egyértelműen bizonyítják a vármegye levéltárán kívül őrzött irattári anyagok pusztulását. 1946 nyarán a főlevéltárnok összesítette a községi irattárakat ért károkat: „A vármegye 229 jegyzősegeből csak 93-ban maradt meg egészében az irattár, a többiben vagy teljesen, vagy részben elpusztult. Teljesen elpusztult az irattár 66 jegyzőségben, 50-90 százalékban 35 jegyzőségben és kisebb részben 21 jegyzőségben."

278 Nem jobb a helyzet a járási főszolgabírók irattárainál sem. A korábbi iratátvételek következtében 10 járás már levéltárba adta 1925-1927-ig terjedő iratanyagát — ezek meg is maradtak. A főszolgabírói irattárak közül csupán kettő maradt sértetlen (az abonyi és a szentendrei), míg 8 terjes egészében, a többi kisebb-nagyobb mértékben semmisült mQg. Viszonylag jól vészelték át e súlyos hónapokat a városok levéltárai és irattárai. Közülük csak 2 semmisült meg teljesen (Pestszentlőrinc, Pesterzsébet), 6 városé 96