Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

munkákra szükségeltetik évenként P. 2000 a járásokban elfekvő, sokszor történelmi értékű iratok további beszállítására 1.500 P, a vármegye régi közgyűlési jegyzőkönyveinek mutatózása 2000 P, egyéb költségekre pedig 1000 Pengő."

229 Ezekben az esztendőkben sor került a levéltár feladatainak és működésének újabb szabályozására. Az 1930-ban kiadott alispáni utasítás a legfontosabb teendőnek a levéltári anyag rendezését, a levéltári rendszerező, valamint a levéltári kutató és tudományos munkát jelölte meg.

230 Ezen kívül intézni kellett a levéltár állandó adminisztrációs ügyeit — ezen belül is kiemelten az anyakönyvi ügyeket. Adminisztratív feladatot jelentett az országgyűlési választói névjegyzékekkel és a vármegyei központi választmánnyal kapcsolatos teendők mellett a névjegyzékek gépelése, sokszorosítása. A vármegye levéltára látta el a felügyeletet a segédhivatalok (iktató, kiadó) felett, Bilkei Gorzó János allevéltárnok a Székházgondnoki Hivatalt, Bilkei Gorzó Nándor pedig a vármegye sokszorosító üzemét vezette. Panaszkodott is Rexa: sok a túlóra, állandó létszámgondok vannak.. ,

231 Az 1902-ben kiadott Vármegyei Ügyviteli Szabályzatot követően Pest-PilisSolt-Kiskun vármegye alispánja 1929-ben készítette el a megye levéltári és szakkönyvtári rendtartási szabályrendeletét.

232 Rexa 1932-ben jelentette, hogy a szabályzatot áttanulmányozta, javaslataival kiegészítette és kérte sürgős jóváhagyását.

233 Ez a jóváhagyás a későbbiekben sem történt meg, így csak a tervezet mutatja, hogy Pest megye főlevéltárnoka a levéltári anyag védelmében korát megelőző intézkedéseket sürgetett. Bár a tervezet alapvetően a Vármegyei Ügyviteli Szabályzat előírásait követte, a megyei sajátosságokhoz való alkalmaztatás során széles körű és átfogó levéltárvédelmet kívánt megvalósítani. Javasolta, hogy a megyei levéltár anyagát képezze „Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területén lévő megyei városok és községek levéltárai és könyvtárai, kivéve azokat, ahol tényleges szolgálatot teljesítő szakképzett levéltárnok van." (1. paragrafus, k. bekezdés.) A levéltárnok „ közvetve és közvetlenül igyekezzék oda hatni, hogy a veszni indult, vagy megmaradásukban veszélyeztetett városi, községi, magán és családi levéltárak, sőt akár csak egyes okmányok is véglegesen vagy örökletétként a levéltárba kerüljenek." (56. paragrafus). Az 1930-as évek technikai lehetőségeit szem előtt tartva figyelemreméltó a levéltárban őrzött iratok gondozása; a megfelelő raktár leírása, az iratok védelme: porszívózás, szellőztetés, tűzvédelem, levéltár zárása, kezdetleges restaurálás. A tervezet részletesen foglalkozott a levéltári raktárak berendezésével, javaslatai ma is helytállóak. Feladatát meghaladó részletességgel írt a különféle iratfajták rendezéséről, mindig szem előtt tartva az iratok biztonságos tárolásának és minél könnyebb használhatóságának követelményeit. Szabályozta a levéltárban őrzött iratok kölcsönzését, nyilvántartásba vételét („tárgyi- és helyzetleltárt" — vagyis mi-hol és hol-mi leltárt megkülönböztetve), az ügyfelek kiszolgálását, és a levéltár szakkönyvtárának használatát. Széleskörűen és részletesen ismertette a selejtezési szabályzat tervezetét, amelyben megkülönböztetett figyelmet szentelt a történeti forrásértékű iratok őrzésének — szemben a csak jogi, illetve a „minél több férőhelyet nyerni" szemlélettel. Végül az utolsó fejezetben kimondta, hogy a megyei főlevéltárnok feladatává kell tenni a megyei városok és községek levéltárainak felügyeletét. Rexa több észrevételt tett a levéltári anyagok védelmére vonatkozóan. 1930ban jelezte, hogy a második allevéltárnok feladata előbb-utóbb az összes megyei és községi levéltár ellenőrzése kell, hogy legyen, és a selejtezés célja „a felesleges anyagtól a levéltárat megszabadítani, és ez által a kezelést könnyebbé tenni."

234 88