Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
A tervezet ismeretében sajnálhatjuk igazán, hogy az abban felvázolt helyes célokat nem sikerült megvalósítani. Nem haladt a selejtezés sem, pl. az 1929-ben készített árvaszéki iratok selejtezési tervezetének jóváhagyása nem történt meg és a közigazgatási iratok selejtezése sem volt folyamatos. (1939-ben értek el az I. világháború kezdetéig. 235 ) Ugyanakkor a vármegye székházában a levéltár további bővítésének lehetősége ismét csak a pincére korlátozódott. 1936-ban sor került a befalazott Semmelweis utcai pincék levéltári átadására, levéltári raktárakká való átalakítására. A szorult helyzetben lévő levéltárosok a felajánlott pincéket elfogadták : „Miután ezen iratok nagyobbrészt selejtezés alá kerülnek, a vonatkozó utasítások értelmében csak kis hányada marad fönn levéltári őrzésben. Ezen iratok számára a vármegye levéltári alagsor helyiségeit megfelelőnek találom. " 236 (Az itt elhelyezendő iratok a járási főszolgabírók iratai voltak.) A folyamatos iratátvételek következtében Pest vármegye levéltára az 1930-as évek végére csaknem ugyanoda jutott, mint a nagy levéltárrendezés előtt: az anyag egy része nedves pincékben, a raktárak zsúfoltak, rendezetlenek... 1937-ben változás történt a levéltár vezetésében. Rexa Dezső szeptember 30ával nyugállományba került, utóda rövid időre Bilkei Gorzó János tiszteletbeli főlevéltárnok lett. Bilkei csaknem egy esztendeig irányította a levéltárban folyó munkákat, végül a főispán 1938. augusztus 1-ével Dr. Fára Józsefet nevezte ki Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levéltárak vezetőjének. 237 Fára József nagy levéltári tapasztalattal rendelkező, a levéltárelmélet terén is képzett levéltáros volt, aki már Pest megyébe kerülése előtt is figyelemre méltó tudományos tevékenységet folytatott a vármegyei levéltárak védelmében. 1939-ben megjelent tanulmányában a vármegyei levéltárakra épülő területi levéltár felállítását sürgette, amelyben az önkormányzat iratain kívül a megyei illetékességű állami hivatalok (számvevőség, adóhivatal, rendőrség, stb.), valamint a járások és városok iratait is el kívánta helyezni. Figyelemre méltó az a javaslata, hogy az irattárakat egy egységben kell kezelni a levéltárakkal: „Be kell rendeztetnünk az irattárt úgy, hogy — miként erre Pest vármegye megszívlelendő példát adott — az irattáraknak az idők folyamán levéltárivá megérlelődő anyaga önműködőlég, szinte észrevétlenül, zökkenő nélkül menjen át a levéltárba." 238 Fára elképzelései nagy vonalakban az 1950-ben megszervezett állami levéltárhálózat előfutárai. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levéltárának hivatalos átadás-átvétele 1938. augusztus 8-án történt meg. Az átadási jegyzék helyiségenként és állványonként sorolta fel a levéltár anyagát, bár Fára megjegyezte, hogy a tulajdonképpeni levéltári anyagot csak feltételesen vette át, mert sok csomó teljes egészében hiányzik. 239 A vármegye újonnan kinevezett főlevéltárnokának legfontosabb feladata a levéltár működési feltételeinek javítása volt. Október 1-én kérte a dolgozószoba áthelyezését: „... a kezelőszemélyzet és az allevéltárnok szobája annyira nedves., hogy az már az egészséget veszélyezteti... az allevéltárnok helyisége pedig kályha hiányában nem is fűthető". 240 Mivel a vármegye I. udvari pincéit ki kellett üríteni, Fára a III. udvaron újabb pincét igényelt, amelyben kérte a mesterséges szellőztetés megoldását is. „A már használatban levő pincéknek levegője az állandóan nedves falaktól annyira telítve van nedvességgel, hogy az iratok javarészét ellepi a penész, és annyira átitatódnak nedvességgel hogy az iratok ki vannak téve az elrothadásnak." A szellőztetéssel „legalább tűrhető állapot teremthető" — írta. 241 Jellemző ezekre a pincékre, hogy a Duna magas vízállása esetén rendszeresen elöntötte a víz, ami a falakon is behatolt. 1939. január 18-án jelentette Fára, hogy 89
