Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

kukban lévő régi iratokról tegyenek jelentést.

222 Figyelemre méltó az alispáni rendelet fogalmazása: „igen sok XVII—XVIII. századbeli okmányok vannak (jegyzőkönyvek, adókönyvek, lakók összeírása stb.), egyszóval történelmi értékkel bíró írott emlékek." Az akció célja nyilvánvaló: a vármegyében lévő városok és községek levéltárainak állapotáról tudomást szerezni, és a különösen elhanyagolt levéltárak esetében a legfontosabb iratvédelmi intézkedéseket megtenni. A kortársak által is szokatlan és új — ugyanakkor örömmel üdvözölt

223 — kezdeményezést Pest vármegyében végre is hajtották, az egyes községektől beérkeztek a jelentések,

224 de a levéltár a mai értelemben vett „levéltármentést" nem tudta megvalósítani. A férőhely hiánya miatt az iratokat nem tudta átvenni, így a legtöbb esetben helyi intézkedést sürgettek. A kezdeményezés konkrét eredménye Nagykőrös város levéltárának megmentése volt. Nagykőrös megyei város levéltára őrzésére — melyben rendkívül értékes XVII. századi török és magyar nyelvű források is szép számmal voltak — kellő gondot nem fordított. A vármegye főlevéltárnokát Nagykőrösre kiküldte, annak megállapítására, vajon nem volna-e célszerű a városi levéltárat addig a vármegyei levéltárban elhelyezni, míg a város a levéltár céljára alkalmas helyiségekről és az iratok biztonságos elhelyezéséről kellően nem gondoskodik. A látogatás után a város biztonságba helyezte levéltárát. Ezekben az esztendőkben megkezdődött a megyei közigazgatás szerves részének tekintett járási főszolgabírói iratok beszállítása a levéltárba. 1929-ben az alispán több utasítást adott a főszolgabíróknak, hogy a 10 évnél régebbi irataikat adják át a megyei levéltárnak. Sajnos, ez az intézkedés is megkésett: 1934 végéig összesen 6 járás anyaga került levéltárba, a többi 11 még ekkor sem adta át, mert az iratok vagy hiányoztak, vagy pedig a főszolgabírók nem készítették elő az átadást.

225 E késői és kellően végre nem hajtott intézkedésnek a következménye, hogy a járási főszolgabírói iratok ma is rendkívül hiányosan vannak a levéltár őrizetében. Ritka az olyan járás, amelynek 1920-at megelőző évekből viszonylag teljes közigazgatási anyaga megmaradt. Szintén 1926-tól kezdődően tett kísérletet a megyei vezetés a volt kiskunsági iratok átvételére Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjától. Ezen iratok átadása — többszöri sürgetés után — 1936 végén valósult meg.

226 Ezek az esztendők tehát egyértelműen a megyei levéltár fejlődésének évei. A férőhely növekedésével párhuzamosan a levéltár vezetése számos kezdeményezést tett, hogy a megye múltjára vonatkozó írott forrásokat biztonságba helyezze. A vármegye központi szerveitől az átvétel továbbra is folyamatos volt — általában 10 év után —, de a megyében lévő egyéb történeti értékű iratok megmentése továbbra is esetleges maradt. A bővítések eredményeként a levéltár már jelenetős helyet foglalt el a vármegyeházán : 1929-ben összesen 46 hivatali és raktárhelyiségből állt.

227 De a levéltárnak újabb és újabb raktárakra volt szüksége. A vármegyei népgondozói kirendeltség megszűnésével átadott helyiségek is szűknek és keveseknek bizonyultak. Az országgyűlési választói névjegyzékek készítése és használata, a házinyomda elhelyezése, a sokszorosítási lehetőség biztosítása mind a levéltár amúgyis szűkös férőhelyeit csökkentette.

228 A levéltár fenntartása és működtetése nem csekély anyagi terhet jelentett a vármegyének. Jól érzékelteti ezt a levéltár 1932. évi költségvetése. Ebben az esztendőben 17 100 pengő volt a költségvetésbe beállítva, amelyből 7000 pengőt „elvitt" az I. udvari pince helyett a III. udvari pincék kialakítása. „A rendes levéltári 87