Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

évi 11. te. jelentette. A törvény a levéltárakat egyértelműen kivette a közgyűjtemények köréből, ugyanakkor rögzítette, hogy „A közhatóságok hivatalos iratait tartalmazó irattárak és levéltárak történelmi jelentőségű anyaguk tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter főfelügyelete alá tartoznak...", aki .. .„az érdekelt miniszterrel egyetértve a történelmi jelentőségű iratanyag biztos elhelyezéséről, tudományos szempontból rendezéséről, szakszerű kezeléséről, nyilvántartásáról és a tudományos kutatás lehetővé tételéről gondoskodjék".

186 Végül előírta, hogy a törvényhatósági főlevéltárnoknak legalább középiskolai tanári diplomával és az Országos Levéltárban egy évi szakmai gyakorlattal kell rendelkeznie. Az 1929. évi 30. te. 6. paragrafusa a megyei főlevéltárnok törvényhatósági bizottsági tagságát megszüntette. 1930-ban egy belügyminiszteri rendelet az iratok szabályszerű selejtezését írta elő, de a selejtezési kört csak a levéltárban őrzött iratokra terjesztette ki. Ugyanakkor előírta, hogy a megyei főlevéltárnok köteles jelezni, ha az iratokat veszélyeztetve látja, és iratvédelmi szempontból felügyeletet kell gyakorolnia a városok levéltárai fölött.

187 A törvény paragrafusain túlmenő érdemi intézkedések nem történtek. Az a megfogalmazás, hogy „történelmi jelentőségű" iratokról írtak, túlságosan általános : gyakorlatilag csak a feudális kori iratokat tekintették azoknak, így az újabb korban keletkezett — esetleg az egész „friss" — iratokra lényegesen kisebb gondot fordítottak, elhelyezésével kevésbé törődtek. A főlevéltárnokok képzettségét kétségtelenül emelte az Országos Levéltárban végzett szakmai gyakorlat, de ez a megyei levéltárban végzett munkájukat csak csekély mértékben segítette elő, a megyei közigazgatás és a levéltár anyagának megismerése egyéni feladatuk maradt. A levéltár tevékenységét, működési feladatait és körülményeit az egyes megyék vezetői (hely- és pénzhiány, közigazgatási feladatok), a végzett tudományos munkát pedig a levéltárnokok egyéni képességei, ambíciói határozták meg.

188 Az 1923-ban meginduló Levéltári Közlemények hasábjain a levéltárosok szüntelen sürgették a tisztázatlan kérdések megoldását, egységes levéltári szabályzat kidolgozását. A vélemények és javaslatok döntő része a megyei levéltárak állami felügyelet alá helyezését vélte megoldásnak, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium útján, az Országos Levéltár közvetlen szakmai irányításával. Hangsúlyozták továbbá, hogy a vármegyei levéltárosokat a levéltár kezelésén kívül egyéb feladatokkal ne bízzák meg. Az 1929. évi 11. te. végrehajtása tárgyában kiadott 9300/1935. III. VKM. rendelet 40. paragrafusa is csak az általánosság szintjén szabályozott. A törvényre hivatkozva írta a vallás- és közoktatásügyi miniszter Pest-Pilis-SoltKiskun vármegye főispánjának: „Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a törvényhatósági levéltárak nemzetünk múltjának megismerése szempontjából mindenkor, .. .kiváló nemzeti és kulturális jelentőséggel bírnak. E levéltárak őrzik ugyanis mindazt a fennmaradt becses iratanyagot, mely a törvényhatóságok autonóm életműködése és az állami közigazgatás közvetítése révén az idők folyamán létrejött. Tekintettel a törvényhatóságok közjogi szerepére, nemzeti múltunk a törvényhatósági levéltárak anyaga nélkül csak igen hiányosan volna feltárható. Ma, amikor a magyar történettudomány fellendülésének korszakát éljük, nagy nemzeti érdekek követelik azt, hogy a magyar múlt megismerésének e becses forrásai történettudományunk szolgálatában minél teljesebben beállíthatók legyenek."

189 Bár az 1937-ben kiadott újabb VKM utasítás még felhívta a főispánok figyelmét, hogjö szorgalmazzák a levéltárak fejlesztését, ezen túl egyéb, átfogó jellegű intézkedés nem történt.

190 79