Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
Biztatóak voltak azonban az Országos Levéltár kezdeményezései. Az 1940— 194 l-es években föle véltárosai felkeresték a törvényhatósági és városi levéltárakat, részletes jelentéseket készítve helyzetükró'l. 1943-ban kezdeményezték a vármegyei levéltárak egységes szabályzatának kidolgozását. Ez azonban az Országos Levéltár eltérő jogállása (a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetébe tartozott) és a világháború eseményei miatt félbemaradt. Nem volt egységes iratvédelem a háborús események alatt sem, minden megye úgy gondoskodott levéltárának védelméről, ahogy tudott, ahogyan azt a saját levéltárosa jónak látta, bár az Országos Levéltár 1944 novemberében javasolta, hogy a vármegyék irataikat hagyják Őrzési helyükön, ne menekítsék azokat. c) Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Levéltári Hivatala 1876 - 1944 Gerlóczy Imre, aki 1841 óta allevéltárnokként, majd 1849-től főlevéltárnokként kisebb megszakítással vezette a vármegye levéltárát, 1877. január 1-én meghalt. Halálát követően a főispán rövid időre — 1877. február 5—június 29. között — korábbi alleveltarnok Rakita Jánost bízta meg a levéltár vezetésével. 1877. június 29-én pedig Székely Józsefet nevezte ki főlevéltárnoknak. 191 1872-től levéltári segédként dolgozott Pipis János, akit 1877. január 24-től allevéltárnoknak neveztek ki és ebben a beosztásában dolgozott 1879. november 12-ig, amikor is Zlinszky Kálmánt nevezték ki allevéltárnoknak. 192 (Zlinszky 1902-ben tiszteletbeli főlevéltáros lett.) A levéltárosok munkáját a levéltári segédek és kezelők segítették. A levéltárban folyó munkák közül a legjelentősebb a megye irattárából átvett anyag rendezése volt. Bár szervezetileg a levéltár és az irattár külön működött, Zlinszky Kálmán alleveltarnok mégis e kérdés rendezetlenségét látta a levéltár egyik legsúlyosabb gondjának. 1880. július 19-én írta az alispánnak készített jelentésében : „Legfontosabb volna az igtató hivatalnak a folyó ügyekre vonatkozó 4-5 évi iratokkal a levéltártól való elkülönítése és külön helyiségbe való elhelyezése, amint az az ország minden megyéjében gyakorlatban van." 193 Ugyanakkor fontos feladatnak tartotta „magának a levéltárnak az újabb igények szerinti rendbeszedését" valamint a levéltárban őrzött iratokról az új kezelési rendnek megfelelő tárgymutató készítését. Ezek a feladat meghatározások világosan mutatják a vármegye levéltárának helyzetét: a megyei hivatalok 4-5 év után adták át irataikat, ugyanakkor az 1849-1871 között működött, tetemes mennyiségű iratanyagot létrehozó megyei szervek iratainak átvétele a levéltári rendet gyakorlatilag teljesen felborította. Zlinszky jelentése ismerteti a levéltár elhelyezését is. A levéltár mindkét része a megyeháza I. emeletén volt: a „régi levéltár" a rabudvarra nézett és állt egy előszobából, egy oldalszobából, két nagy és két kisebb teremből. Zlinszky megjegyzi: „alól-felől tömlöcök közé van helyezve". Az „új levéltár" az első udvaron volt, a mai Városház és Kammermayer tér sarkára nézett. Ez két nagy teremből, két szobából és egy előszobából állott. A raktárakban 22 különálló, a helyiséget körbefutó, a bolthajtásig felnyúló állvány volt, magasságuk 4,5 méter. A végrendeletek és a szerződések két régi, rozzant faszekrényben, míg az iktató- és mutatókönyvek Hí)
