Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

felforgatták a közigazgatás történetileg kialakult egységeit. A császári és királyi szolgabíróságok feladatai közül 1850-ben az igazságszolgáltatást teljesen leválasztották, és a közigazgatási egységek területével megegyező járásbíróságokat állítottak fel. Ezek a járásbíróságok polgári és kihágási ügyekben intézkedtek, büntetőügyekben csak kisebb bűnesetek kerültek eléjük. Bár Bach rendszere ezen új hivatalok feladatait és hatáskörét is pontosan megszabta, ez a rendszer mégsem tudott tartóssá válni, és 1854. május 1-től a járásokban újból egyesítették a közigazgatást és a bíráskodást, az űn. vegyes szolgabírói hivatalok felállításával. Ferenc József 1849. november 3-án kiadott rendelete az igazságszolgáltatás középső szintjén a megyei törvényszékek felállítását rendelte el. Ez a szervezet az abszolutizmus évei alatt végig biztosította megyei szinten az igazságszolgáltatás különválását a közigazgatási feladatoktól, ugyanakkor felügyeletet gyakorolt a szolgabírói hivatalok, mint bíróságok felett. Az 1860. október 20-án kiadott ún. októberi diploma lehetőséget adott a megyei önkormányzat újjászervezésére. Az 1860. december 10-én összeült megyei bizottmány tagjai lényegében az 1848-ban választott képviselők voltak. A megye ismét választotta tisztviselőit, élére alispánnak Nyáry Pált. Felszámolták a volt megyefőnöki intézményeket és a Bach korszakban kialakított szolgabírói hivatalokat. Visszaállították a megye területi egységét és a korábbi járási beosztást. A közigazgatást és az igazságszolgáltatást ismét egybeolvasztották.

142 Pest-Pilis-Solt vármegye Bizottmánya 1861. szeptember 27-éig működött, választott tisztviselői pedig október 1-én mondtak le. A tisztviselők lemondását követően ismét kinevezettek irányították a vármegyét a főispáni helytartó szinte korlátlan jogkörű irányítása alatt. Ugyanakkor megmaradtak a régi feudális megyehatárok és a feudális járási beosztás is. A működését az alkotmányos időszakban elkezdő (1861. január 12-től) és feladatát lényegében a kinevezett tisztviselőkkel is változatlanul folytató alispán feladata volt a megyei közigazgatás irányítása — a főispáni helytartó számára fenntartott ügyek kivételével. A vármegye központi irányítását segítette elő a működését 1862-ben megkezdő vármegyei tisztiszék. A főispán-helytartó, mint elnök, által vezetett rendszeres üléseken a vármegye vezetői vettek részt — köztük a főlevéltárnok is — és itt tárgyalták meg a tisztikart érintő elvi jelentőségű problémákat. 1861-ben ideiglenes törvénykezési szabályokat adtak ki, amellyel visszaállították a vármegye szervezetébe tartozó megyei törvényszékeket. így került felállításra 1861. augusztus 5-én Pest-Pilis-Solt vármegye polgári és fenyítő, valamint árva törvényszéke, amelyek az állami törvényszékek megszervezéséig, 1871-ig működtek. A korszakban kiemelkedő szerepet kapott a Központi Polgári Törvényszék, amely a polgári perek és perenkívüli iratok mellett a vármegye telekkönyvi iratait is kezelte. Az 1867. évi kiegyezést követően 1867. május 1-én alakult meg a megye Hl. megyebizottmánya és működött 1872. január 19-ig.

143 A megyét újból ez a választott testület irányította, amely maga választotta tisztviselőit és bíráit. A megye életében jelentős szervezeti változás nem történt, az ősi megyehatárok sértetlenek maradtak és érvényes volt a korábbi járási beosztás is. A járások irányításánál annyi változás történt, hogy a járásokon belül kerületeket alakítottak ki, amelyeket az alszolgabírák vezettek. A polgári korszak közigazgatási rendszerének kifejlődését mutatja, hogy a közigazgatás szervei közül mind nagyobb szerephez jutott az alispán és hivatala: 67