Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

mindinkább kiemelkedett az alispáni méltóság és vált elismertté hivatalának tekintélye. Hozzájárult ehhez az is, hogy egyre gyakoribbak lettek azok az ügyek, amelyek nem igényeltek testületi határozatot, hanem a testületi ülés kivárása nélkül, magának az első tisztviselőnek — vagy szakreferenseinek — kellett a szükséges intézkedést megtenni. Minél több ügy, illetőleg ennek nyomán ügyirat keletkezett, annál inkább szükségessé vált a testület megkérdezése nélküli döntés. Jellegét nézve az alispánnál keletkezett ügyiratok a legváltozatosabb ügyintézést tükrözik. Az 1860-as évek második felétől a megyénél kezelt ügyiratok legnagyobb részét az alispáni hivatal referensei intézték el. Az 1867. után megalakult minisztériumok irányító, ellenőrző szakágazati funkciójukat lényegében az alispáni hivatal útján intézték. E korszak közigazgatási fejlődésének másik jellegzetessége, hogy fokozatosan kifejlődtek és gyakorlatilag önálló hivatali szervezetet alkottak a különböző szakhivatalok, így az állandóan ugyanazt a feladatot ellátó tisztviselők és közvetlen munkatársaik egyre inkább önálló iratkezelést is végeztek. így alakult ki pl. a megyei számvevőség és végérvényesen megszilárdult a megyei és járási árvaszékek hivatali önállósága. A megyei szakigazgatásból kifejlődő hivatalok mellett az állam érdekeit védő, illetve céljait megvalósító állami hivatalok is általánossá váltak. Ilyenek voltak pl. az 1850-től működő állami rendőrség megyei szervezetei, vagy 1856. január 30-ától Pest-Pilis illetve Pest-Solt megyei cs. kir. Úrbéri Törvényszékek — amelyek a működésüket megelőző időben keletkezett úrbéri peres iratokat is összegyűjtve, a mai kutatók számára is nélkülözhetetlen forrásanyagot gyűjtötték egybe. Lényegében tehát az 1870—1871-es esztendőkre az új társadalmi rendnek megfelelő közigazgatási szervezetek létesítése befejeződött. Az 1870. évi 42. te. — a törvényhatóságok szervezetéről és működéséről — valamint az 1871. évi 30. te. — az első folyamodású bíróságok rendezéséről — a már kifejlődött közigazgatási és jogszolgáltatási szervezetet törvényileg rögzítette. E törvények véglegesítették a közigazgatás és igazságszolgáltatás teljes szétválasztását, részletesen meghatározták a vármegyék autonómiáját és igazgatási szervezetét. A rendeletet követően 1872. február 5-én alakult meg Pest-Pilis-Solt vármegye törvényhatósági szervezete és kiépültek hivatali szervezetei is. (pl. az árvaszék 1872. február 15-én kezdte meg működését.) Az ügyvitel és az iratkezelés a polgári forradalom ideje alatt nem változott. Az abszolutizmus hivatali szerveinek kialakulása során jelentős változásokat vezettek be ezen a téren is. Azok az iratok, amelyeket az abszolutizmuskori kormányzat kezdetben alkalmazott, formai tekintetben nem sokban különböztek a korábbi hatóságok irataitól. A későbbiekben felállított, a magyar közigazgatás korábbi szervezetétől merőben eltérő új hivatalok szervezése az ügyvitel és iratkezelés egységes, új szabályozását kívánta meg. Ezt a szabályozást a belügyminiszter 1850. április 18-án hagyta jóvá és rövidesen kötelező lett az alkalmazása a kerületi főispánoknál, a megyei hatóságoknál éppúgy, mint a különböző járási hivataloknál.

144 Bár a rendelet a birodalmi iratkezelés merev átvételét írta elő, kétségtelenül voltak pozitív, az iratkezelést és az iratok biztonságos megőrzését célzó intézkedései. így mindenekelőtt az, hogy a járási szolgabírói és a járási bírósági hivatalokban is kötelezővé tette valamennyi irat pontos nyilvántartását, azaz az iktatást, az iktató- és mutatókönyvek használatát. Az iktatás biztosította 68