Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

ügyvitel során szükséges iratok eló'keresésekor, hanem egyre nagyobb számban a múlt eseményeinek megismeréséért fordultak. A levéltárak megbecsülését és hitelét mutatja, hogy az 1827. évi XXIII. te. elrendelte a felekezeti anyakönyvek másolatainak levéltárba való elhelyezését. 1835-ben a Helytartótanács is rögzítette a levéltárnokok feladatait, először téve kísérletet az egységes szabályozásra: „A levéltárnok kötelessége abban állana, hogy a már lajstromozott irományokat jó rendben tartsa s a szükség esetében azokat kikeresse, ki adja és a használat után ismét kellő helyére tegye. A folyamatban lévő Tárgyak iratainak lajstromozása pedig a jegyzői Hivatalt illetné s ezek szerént a levéltárnokra kettős kötelesség nem háramlana."

122 A levéltárnokok tehát megszabadultak a folyó akták kezelésétől, azok kezelése és lajstromozása most már egyértelműen a jegyzők feladatkörébe tartozott. A megyék a XIX. század második negyedében olyan szervezeti önállóságot, ügyeik önálló intézésében akkora hatáskört építettek ki, mint sem azelőtt, sem később soha és ennek során önálló levéltár kezelési szabályzatot is kidolgoztak.

12a Ezek közül a legfejlettebb Pest vármegyéé, amelyet a közgyűlés 1841-ben fogadott el.

124 A közigazgatás egységes szabályozására még 1836-ban hoztak létre bizottságot Kovách György táblabíró vezetésével. Az ehhez kapcsolódó levéltári tervezet elkészítésével Nyáry Pál megyei aljegyzőt bízták meg. Nyáry Pál munkája során jelentős mértékben támaszkodott az akkori levéltárnok, Ketse Péter véleményére, és a szabályzat tulajdonképpen az akkori levéltári gyakorlatot tükrözi. A szabályzat készítésének indoklása: „Pest-, Pilis és Solt törvényesen egyesített vármegyék viszontagságos múltja a századok során olyan közigazgatást termelt ki, amilyenre az ősi megyealkotók soha nem is gondoltak."

125 Címe: „A levéltárnokról, annak kötelességeiről s a levéltár mi rendben viteléről és tartásáról." A szabályzat 5 paragrafusból és több alpontból állt. Bevezetőben hangsúlyozta a levéltár jelentőségét: „A köz dolgok folyamata szintúgy mint az egyesek jogainak bátorsága a levéltár jó rendben tartásától függvén..:", majd az 1. paragrafusban rögzítette, hogy „a levéltárnok az eddigi tapasztalatok alapján kezelje az iratokat , a helyesnek és célszerűnek bélyegzett rendszeriül el ne távozzon." Majd ismertette a korábban kialakított 12 tárgyi kútfőt, amelyekbe „A megye előtt fennforgó mindennemű tárgyak...." tartoznak. Ezután tért rá a levéltárnok kötelességére és feladataira: „Az alispány híre s tudta nélkül bár mi kevés időre Pestről el nem távozhat.", Munkája során a gyűlések jegyzőkönyveit „folyó számról számra kivonja, így elkészíti az időrendi lajstromot... mellynek foglalatjára nézve általános szabályul csak annyi jegyeztetik meg, hogy abban a dolog velejénél egyéb ne legyen, az azonban belőle ki ne maradjon...." Az általános mutatóhoz a megjegyzés: „mely a keresgélés könnyítése tekintetéből betű rendre osztatik, teszi a levéltár vitelének fő kulcsát." A mutatókészítés főbb szabályai: a) címszóválasztás: iratoktól függően név- és tárgymutató b) tartalma: „a tárgy velejét igen röviden érintse." c) tanácsos: „általános rovallatokat is tartani" (Ma ezt gyűjtőszámnak neveznénk.) d) és -végül „veres színnel" írja rá, hogy melyik tételbe sorolja. A 3. paragrafus „Beiktatás — regestratio" részleteivel foglalkozik, amely a jegyzői hivatalon történik. Itt nagyon lényeges megállapítás, hogy az egy ügyre vonatkozó» 62