Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada
toknak tárgyi csoportok ú. n. kútfők szerinti csoportosítását. 84 Ez a részletes, átfogó intézkedés eredményezte aztán — az Archívum antiquum után — a vármegye második nagy levéltári testének, az Archívum Josephinum-nak a kialakítását, amelyben az 1786. augusztus 1-étől 1790. február 28-ig keletkezett iratokat kezelték. E rendszer alapvető jellemzője, hogy a közigazgatási iratok különválnak a bíróságiaktól. A közigazgatási iratokat Germanica-nak, míg a bíráskodás iratait az igazságszolgáltató hatóság után Acta iudicii subalterni néven nevezték. A megyei hatósághoz érkezett összes iratokat érkezésük sorrendjében, évenként felfektetett protocollumokban iktatták (Tagebuch: 6 rovatból állt), és tárgyuk szerint kútfőkbe osztották őket. Pest megyében a Germanica 41 kútfőt (tárgyi csoportot), míg a iudicium subalternum 16 kútfőt jelentett. Az egyes kútfők számot és elnevezést kaptak. Az iratok az egyes kútfőn belül vagy iktatószámuk növekvő sorrendjében, vagy pedig a kútfőn belül új sorszámot — irattári számot — kaptak. Minden év anyagához külön mutatókönyvet készítettek, amely az iktatószám mellett a kútfőre és az irattári számra is utalt. 85 A Pest Megyei Levéltár jelenleg is így őrzi az ezekben az években keletkezett iratokat, és az ma is jól kutatható, könnyen kezelhető. II. József átfogó intézkedéseket tervezett a vármegyei levéltárak vonatkozásában is. Célja, nagyszabású központi levéltár létrehozása volt. 86 Az 1786. június 20-án kelt 26523. számú helytartótanácsi rendelet 12. pontja elrendelte a levéltárakban őrzött bírósági és közigazgatási („politikai") iratok szétválasztását. 87 A rendelet értelmében a közigazgatásiak maradnak a vármegye levéltárában, míg a jogi anyagról részletes regesztákat készítettek, melyek másolatait a Kerületi táblák levéltáraiba kellett megküldeni, az iratokat a iudicium subalternum-oknak, (az alsófokú bíróságoknak) kellett átadni. A levéltárak őrizetében maradó közigazgatási iratokat pedig új szempontok alapján kellett átrendezni, lajstromozni, mutatózni. Pest vármegye levéltára ezt az utasítást is pontosan végrehajtotta, annak ellenére, hogy nagyon kevés idő állt rendelkezésre. A rendeletnek megfelelően a jogügyi iratokat lajstromozták — összesen tizenhét kötetet készítettek — és azokat megküldték a hétszemélyes táblához. 88 Az iratanyag elszállítására azonban — II. József halála miatt — már nem került sor. A megnövekedett feladatok egyértelműen igazolták a levéltáros alkalmazásának, és az önálló levéltári hivatal létesítésének a szükségét. Külön irodája volt a jegyzőknek, és a levéltárnok is külön helyiséget kapott az alispán és a főjegyző munkaszobái mellett. A levéltár irataival együtt kezelték a regisztratúra (iktató) iratait, vagyis a levéltár és a folyó ügyek iratainak gyűjtőhelye („irattár") csak időbelileg vált szét. II. József halála után a haladó intézkedései sorába tartozó iratkezelési és szabályozási rendeleteit is visszavonták, a tisztviselőknél pedig az 1784. évi tisztségeket léptették életbe. De a levéltári tisztviselő előnye már annyira beigazolódott, hogy a vármegyék maguk siettek ezen állást végérvényesíteni. 89 Pestvármegye 1790. március 23-án tartott restaurációján megerősítette tisztjében addigi regesztrátorát, Ballá Gábort (Ballá Gabriel pro regestratore et Archivario Confirmatur — tehát iktatónak és levéltárnoknak nevezve). Ballát a későbbiekben több egymást követő restauráción újból megerősítették, most már csak levéltárnoknak nevezett tisztében, (pl. 1793. szeptember 26-án Ballá Gábor Archivarius ur confirmáltatik..) 90 55
