Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Pest megyében 1945–1949

azonban komoly akadályai voltak. Már 1946-ban a „szövetkezeti mozgalom kátyúba jutott" a megyében, jelentette az alispán, úgy indokolva, hogy a „bajok ott kezdődnek, hogy nincs törvény, mely kimerítően és megnyugtató módon szabályozná a szövetkezeti élet egész területét".*

2 így a jogszabályok zűrzavarában, vagy hiányában bő lehetőség nyílott „álszövetkezetek" létesítésére, amelyek lejáratták a szövetkezeti mozgalmat. Az 1947. elején megalkotott és május 1-én hatályba lépett szövetkezeti (XI. t.c.) törvény haladást jelentett a korábbi rendezetlen viszonyokhoz képest.

93 A törvény a július 1-én megalakult Magyar Országos Szövetkezeti Központot felügyeleti, ellenőrzési és igazgatási jogokkal ruházta fel. Míg a Hangya szövetkezetek bő áruval rendelkeztek a földművesszövetkezetek óriási tőkehiánnyal küzdöttek.

94 Ugyanakkor a rossz szervezés következtében a hatóságok részéről nem kapták meg a kellő segítséget. Jellemző példa erre a bor értékesítése 1946-ban, amikor a földművesszövetkezetek kénytelenek voltak hordókészletüket és pincéjüket bérbeadni, mert a bor felvásárlásához szükséges összeget nem kapták meg. A földművesszövetkezetek egy része a földreform során rendkívül komoly értéket képviselő vagyontárgyak birtokába jutott, azonban e vagyontárgyak tekintélyes része a háborús események következtében már sérülten került hozzájuk. A gépek javítását alig tudták elvégezni, mert nem volt alkatrészük. Ezen segített valamit a Földművesszövetkezetek Országos Központja által nyújtott hitel, amelyből több földművesszövetkezet meg tudta javítani a gépeit.

95 A gépjavítás megszervezésére született olyan ötletes megoldás is (az Abonyi Földművesszövetkezetnél), hogy a szövetkezet kiadta egyes tagoknak a gépeket és a tag „... kötelezi magát arra, hogy a kölcsöndíj fejében a kölcsönzés tárgyát képező ekét rendbehozatja, üzemképes állapotba helyezi".

96 A szövetkezetet megillette még a bruttó bevétel 3%-a. Nehézség adódott abból is, hogy a tagok a legszegényebb gazdarétegből jöttek és nem is igen vettek részt a szövetkezetek munkájában.

97 A tehetősebb gazdák idegenkedtek tőle, mert a földművesszövetkezetben a „kolhoz-rendszer előkészítését" látták.

98 Sok helyen baj volt a korrupt és szakképzetlen vezetőséggel is.

99 Ezekben a szövetkezetekben elpusztultak a gépek, sőt üzemek is tönkrementek, mint a szentmártonkátai szeszfőzde, ahol a „hozzánemértés és a könnyelműség miatt minden elpusztult". 1948. elején a megye „szövetkezeteinek nagy részénél már a harmadik-negyedik vezető garnitúra működik alakulásuk óta, ez természetesen a szövetkezetek anyagi és erkölcsi romlásával" járt.

100 A megyei gazdasági felügyelőség megállapította, hogy „Gyakorlottabb, rátermettebb vezetők kellenének, nem pedig nagy hangú üres fejű emberek". A legtöbb földművesszövetkezet még 1948-ban is állandó pénzügyi nehézségekkel küzdött. Természetesen voltak — az adott nehéz körülmények között is — jól működő szövetkezetek, mint Dánszentmiklóson, vagy Cegléden. A megalakult földművesszövetkezetek egy jó része a hivatalos megalakulás után ténylegesen még sokáig nem működött.

101 Pl. az Aszódi járásban 1947-ben már minden községben megalakult földművesszövetkezet, de ezek közül 6 egyáltalán nem működött, három pedig csak „kísérletezik" a beindulással. A földművesszövetkezetek a megye egyes területein ebben az időben nem tudták ellátni a terjes feladatkörüket és csupán részfeladatok elvégzésére vállalkoztak pl. csak a műtrágya-akciók lebonyolítását végezték.

102 Több helyen eleinte csak bolti tevékenységgel foglalkoztak, azt is — a kicsi árukészlet miatt — csak csekély 514