Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Pest megyében 1945–1949

forgalommal. Jellemző volt a Tápióbicskei FMSZ jelentése az 1947. évről: „Ami szövetkezetünk igazi feladata lett volna, vagyis hogy termelési vonalon dolgozzunk, eredményt felmutatni nem tudtunk, de erre lehetőség akkor még nem is volt meg." Az 1948-ban megalakult gépállomások különféle kedvezményeket adtak a földművesszövetkezeteknek. Pl. az abonyi gépállomás 10%-os kedvezménnyel dolgozott a földművesszövetkezet tagjainak.

103 A komoly állami támogatás következtében 1948-ban a földművesszövetkezetek lényeges megerősödtek. Pl. a Dömsödi Földművesszövetkezet forgalma 1947ről 1948-ra 84175,62 forintról 256827,91 - forintra emelkedett.

104 A többi szövetkezet beolvasztásával 1949-ben tovább javult az anyagi alap, ugyanakkor a földművesszövetkezetek keretein belül is megindult a gazdagparasztság elleni támadás. A tagok közül kizárták a „kulákokat és reakciósokat".

105 A földművesszövetkezetek 1945 — 1948 között komoly vagyonhoz jutottak, de azt a vagyont általában nem tudták működtetni tőkehiány, állami támogatás és hitel hiánya miatt.

106 Ezért a mezőgazdasági termelőtevékenység kiszélesítése nagy akadályokba ütközött, a földművesszövetkezetek az eredeti termelési, termelésszervezési funkcióik mellett mind jobban teret biztosítottak a forgalmi szférának. Sok esetben a földművesszövetkezetek működése csak formális volt, hasznuk elsősorban az volt, hogy az új népi demokratikus szövetkezeti gondolat potenciális hordozói voltak és szembeálltak a tőkés jellegű szövetkezetekkel. Közben 1947-től újabb gazdaszövetkezetek alakultak a megyében. Pl. Nagykátán a Kisgazdák Szövetkezete csak a mezőgazdasági termékek értékesítésével foglalkozott, de Aszódon már a környékre is kiterjedő hatáskörrel alakult meg 1947. augusztusában az „Aszódvédéki Gazdák Szövetkezete", ahol a mezőgazdasági készárut akarták feldolgozni.

107 Végül azért nem tudott beindulni, mert a tőkehiány miatt a feldolgozáshoz szükséges gépeket nem sikerült a tagoknak beszerezni, a Földművelésügyi Minisztérium és az alispáni hivatal támogatása pedig elmaradt. Az 1947. április 29-én alakult Szokolyai Mezőgazdasági Általános Népszövetkezet azzal a céllal alakult, hogy „a nagybani beszerzés és értékesítés előnyeinek biztosításával" előremozdítsa tagjai részére a gazdasági tevékenységet.

108 Ennek értelmében a terményeket és állatokat átveszik, az átvett termények tárolására magtárakat, pincéket, szárítókat és egyéb raktárakat, terveztek építeni. Ezenkívül hizlaldák, istállók, ipari üzemek, mintagazdaságok, öntözőberendezések, kisvasutak létesítését tervezték. Szükségesnek tartották az igás- és tenyészállatok, traktorok és egyéb szállítóeszközök beszerzését, a tagok részére hitel biztosítását, termelési és termeltetési szerződések kötését és közvetítését az „őstermeléshez, a mezőgazdasági iparhoz és a falusi háztartáshoz" szükséges árucikkek beszerzését. Nem utolsósorban hasznos szempontnak vélték a „szövetkezeti szellemben való nevelést, s egyúttal a szövetkezet tárgyának megfelelő szaktudás" megszervezését. 1948. második felében a politikai események (a proletárdiktatúra létrejötte) hatására a földművesszövetkezetek a falu általános szövetkezeteivé váltak. Pl. a Tápióbicskei Földművesszövetkezet 1949-ben a következő tevékenységet folytatta: bolti árusítás, termény telep és bor felvásárlás, daráló, liszt cseretelep és mozi üzemeltetése, szerződéses növénytermelés megszervezése és gépkölcsönzés. Természetes az üzemágak közül döntő súllyal a kereskedelmi tevékenység szerepelt (559890 forintos bolti bevétellel). Ehhez képest a többi üzemág forgalma csekély volt: a tej felvásárlás 801,61 Ft, a daráló üzemeltetése 6728,91 Ft, a gépkölcsönzés 110 Ft, a szerződéses növénytermelés 4425,77 Ft összeget tett ki. 515