Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Szabó Attila: Mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom Pest megyében 1945–1949

I. A megye mezőgazdaságának földrajzi adottsága Pest megye Magyarország középső-északi részén helyezkecik el, 6393 km

2 területen.

1 A közigazgatási tájegység déli részei az Alföld, a középső és északi vidékek a Dunazug-hegység és az Északi-középhegység részei.

2 Ennek megfelelően három lényeges geomorfológiai tájegységre lehet a megye területét tagolni. 1. Az északi és északnyugati hegyvidéki táj (Börzsöny, Visegrádi-hegység, Pilis, Budai-hegység). A legmagasabb csúcsok a Börzsönyben 900, illetve 800 m fölé (Csóványos 939 m, Nagy-Hideghegy 865 m), a Pilisben 700 m fölé (Pilis 757 m, Dobogókő 700 m), a Cserhátban, a Visegrádi-hegységben és a Budai-hegységben 600, illetve 500 m fölé emelkednek. A középső dombvidéki táj a Cserhátába déli része és az Alföldbe mélyen benyúló Gödöllői-dombság 300 m körüli magasságú. A déli és középső alföldi vidék 150 m-es tengerszint feletti magasság alatt van, a legalacsonyabban fekvő részek a Duna árterén (Solti-lapály 98 — 110 m) találhatók. A megye talajadottsága változatos, összességében nem kedvező. Az északi, hegyvidéki területeken a köves felszín mellett homokos vályogon (Ipoly völgye) és vályogon (Cserhát, Pilis, Budai-hegység) főként barna erdei talajok alakultak ki.

3 A Cserhátalja és a Gödöllői-dombság felszínének nagy részét lösztakaró fedi, rajta vályogtalajjal, de nagy területeken — elsősorban a nyugati felén — futóhomok is képződött.

4 Az alföldi táj északnyugati részén elterülő Pesti síkság teraszos felszínét 5 — 15 m vastag, főként laza homokos, kavicsos üledékek borítják.

5 Az ármentes teraszfelszíneket nagyobb foltokon futóhomok, kötött és löszös homok fedi. A magasabb részeken a dunai kavics gyakran közvetlenül a talajtakaró, vagy a vékonyabb homoklepel alól a felszínre bukkan. Déli része futóhomokos. Az Alföldi-Duna-völgy északi (Pest megye területének a délnyugati része) tökéletes síkság öntésföldekkel.

6 Az alacsonyabb szinten magas mésztartalmú, vagy foltokban szikesedett löszös iszap, továbbá a Duna-völgy keleti peremén gyakori réti és lápi agyag, valamint tőzeg, tőzegsár alakult ki. A magas árterén rendszerint lazább, de ugyancsak meszes folyami öntésföldek a jellegzetesek: öntéshomok, öntésiszapos homok, öntéshomokos iszap. A magas ártér Dunamedertül távolabbi lapos hátain a talajképződés már előrehaladottabb: ártéri csernozjom is kialakulhatott. A magas árteret feldaraboló hajdani mederágak laposaiban viszont lápi és réti agyag képződött. Uralkodó az öntéshomok, illetve a homokosabb öntésagyag, homokos vályog és vályogtalajokkal. A Csepel-szigeten és attól keletre jelentkeznek futóhomokos foltok. Legjelentősebb a TaksonyBugyi—Kiskunlacháza közötti részen. (Alatta vastag kavicsréteg van.) A megye délkeleti részén húzódó Duna—Tiszaközi Hátság északnyugati — dékeleti csapással széles sávban vonul a Vecsés—Pilis—Cegléd környéki homoklepel.

7 Rajta zömében gyenge minőségű futóhomok található, homokos vályog talajokkal.

8 A felszínen helyenként a nyers homok, máshol a kötött homok, illetve a mély fekvésű laposokban réti anyag és szikes talajok fordulnak elő, az utóbbiak Nagykőrös—Törtei vonalától keletre, a Kőrösér és Kocsér környékén. (Nagyobb foltként jelentkezik Nagykőrös déli részén jó minőségű vályogtalaj.) A homokterületektől északkeletre elterülő Cegléd—Abonyi-síkságon a csaknem asztalsimaságű felszínt értékes vályogtalajok borítják: termékeny csernozjom, réti csernozjom és foltokban vizenyős réti talaj. Több mint a felén a Pestme502