Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

sét vármegyei szabályrendelet biztosította, s ennek következtében rendelkezései a megye egész területére érvényesek voltak — megszüntetik, akkor a helyi önkormányzatoknak jogában lett volna megtagadni a népművelési munka finanszírozását. Ugyanakkor nem tudunk arról, hogy a Bizottság ténylegesen működött volna. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium még adott a formaságokra és 1939-ben a soron következő öt évre kinevezte bizottsági tagjait, de ezeknek a személyeknek a szerepléséről nem tudunk.

110 Arra sincsen adatunk, hogy a szűkebb vezetés, az Elnökség tevékenykedett volna. A teljes közgyűlést évekig nem hívták össze — egészen 1943-ig. Akkor is csak azért, mert nevében és pénzén jelentette meg Endre László az „Ezer év Pestvármegye földjén" című képes, történeti olvasókönyvet, és annak terjesztésére, illetve propagálására a bizottsági tagokat is felkérte.

111 Az alispán népművelési kérdésekben a Bizottság nevében döntött és intézkedett, a Hivatal pedig az alispáni akarat végrehajtó szervévé degradálódott. A minisztérium is az alispán útján tudott csak a Hivatallal kapcsolatot tartani, annak tényleges irányítása kicsúszott a kezéből. 1938. szeptember 13-án az alispán a vármegyei közgyűléssel a Bizottság korábban erősen lecsökkentett költségvetését több mint 50%-kal felemeltette, azért, hogy a megyei népművelés „a magyar faji öntudat fejlesztésében" kellő eredményt tudjon elérni.

112 A nyári továbbképző táborok tematikáját és rendjét is megváltoztatták. A férfiakat sátortáborokba vitték, a délelőtti „szakmai" előadások a fajvédő gondolat köré csoportosultak, a délutáni foglalkozások pedig (szervezett játék és sport címén) katonai gyakorlatok voltak. A helyi bizottságok gondnokait újra választották s arra gondosan ügyeltek, hogy csak a „megfelelő" személyek nyerjék el ismét a gondnoki megbízatást. Az analfabéta oktatás, az általános ismeretterjesztés háttérbe szorult, a MOVE, a honvédelmi törvény, a levente intézmény, a vitézi rend ismertetése mindent elhomályosított. Nem csoda, hogy bármennyire is igyekezett Endre László mind több pénzt fordítani a „népművelésre," az eredmények egyre rosszabbak lettek. 1940-re közel harmadára esett vissza a népművelési alkalmak száma az évtized első éveihez viszonyítva. Mindez azonban nem igen tűnt fel a közgyűlésnek sem. A népművelési munkáról az alispán évnegyedes beszámolóiban tájékoztatta a törvényhatóságot. Összefoglaló jelentés azonban sohasem készült, így a ciklusok számadataival könnyen lehetett manipulálni. 1940 január elsejével a Belügyminisztérium a városok és községek anyagi hozzájárulását végleg beszüntette. Ezzel a helyi bizottságok is névlegessé váltak. Igaz ugyan, hogy csekély mértékben újra felemelték a megyei hivatal költségvetését — de a pótlás kisebb volt, mint a veszteség. 1939 nyarán Faragó a gödöllői körzet országgyűlési képviselője lett. A Vallásés Közoktatásügyi Minisztériumban is világosan látták, illetve felismerték, hogy valamilyen formában meg kell kísérelni mérsékelni Endre László „népművelési" törekvéseit. A fékező szerepének betöltése a visszahívott, illetve visszarendelt Katona Géza feladata lett. Ő új állomáshelyére 1939 augusztusában érkezett meg. Eleinte a kialakult helyzetben nem igen tudott változtatni. Miután kellő, újabb helyi ismeretet szerzett, hozzálátott — a miniszétériumtól is kapott erre bátorítást — ott folytatni a munkát, ahol Bocsánczy abbahagyta. Az analfabéta tanfolyamok és a gazdasági ismereteket közlő tanfolyamok száma ismét emelkedett, de a közben kitört világháború a növekedés ütemét erősen mérsékelte. Katona az 1941-ben sorra kerülő helyi gondnok választások során arra törekedett, hogy a régi 492