Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

szakembereket újra megnyerje a népművelés ügyének. Szívügyének tekintette a tanyakörzetek népművelési életének a megszervezését is. A vármegye 1939 májusában ugyanis határozatot hozott a tanyai közigazgatás megszervezésére. A korabeli felmérések szerint ekkor a megyében több mint 300 ezer ember élt a külterületeken. A lakosságnak ez a jelentős része a legelemibb közigazgatási, gazdasági, egészségügyi és kulturális ellátást is nélkülözni volt kénytelen — sorsával tulajdonképpen érdemben senki sem foglalkozott. Arra a gazdasági helyzet miatt nem volt ereje a megyének, hogy a nagyobb tanyaközpontokat községgé alakítsa vagy, hogy elindítsa azokat a községgé fejlődés útján. Csak az ú.n. tanyakörzetek kialakítására tellett erejéből. A körzetközpontokban tisztviselői kirendeltségeket szándékoztak szervezni, hogy „a közigazgatási szükségletek nagyrészét állandóan helybenlakó, hivatásos, szakképzett tisztviselők lássák el". Az alispán a tanyakörzetek létrehozásáról szóló megyei határozatot 1939 októberében azzal küldte át a központi népművelési hivatalnak, hogy az tegyen javaslatot: a körzetekben miként szervezzék meg a népművelési munkát. Az 1929-ben hozott törvényhatósági szabályozás nyomán a megye egész területén, így a tanyavilágban is az iskolánkívüli népművelés szervezése a vármegyei népművelési bizottság, illetve a helyi bizottságok feladata lett. Az alispán azonban nem felkérte a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a tanyai népművelés megindítására, mégcsak nem is utasította erre a megyei hivatalt — csak javaslatot kért tőle, s a végrehajtás jogát és feladatát magának tartotta fenn, illetve átvállalta. Katona Géza ennek ellenére azt javasolta, hogy a tanyakörzetekben az anyaközségek népművelési bizottságainak albizottságait kell létrehozni. Ezeknek a feladata a községektől kapott pénz és a helyi szükségletek ismeretében mindenek előtt az analfabéta oktatás, a gazdálkodásról és az egészségügyi tudnivalókról szóló előadások megszervezése. Az albizottságoknak a megyei népművelési bizottság rádiót és népkönyvtárat szándékozott adományozni.

113 A háború megnehezítette a tanyakörzetek szervezését. A tanyai népművelési albizottságok megalakítására végül is nem került sor. Endre László nem véletlenül mellőzte ebben a kérdésben is a Bizottságot. Mint láttuk, 1937-ben belügyminisztériumi intézkedésekkel sikerült a népművelési bizottság régi értelemben vett megyei, törvényhatósági jellegét megszüntetni, s a központi népművelési hivatalt a népművelési munka állami szakhivatalává szervezni. A már csak nevében élő Bizottságnak törvényhatósági jellegét Endre sem kívánta visszaadni, és mert nézetei a kultuszminisztérium elképzeléseitől eltértek, ezért sok esetben még szakhivatali tevékenységében sem támogatta a Bizottságot; s ha érdekei éppen úgy kívánták, akkor alispáni hatáskörbe vett olyan ügyeket, amelyek egyébként a Népművelési Hivatalra tartoztak. A népművelési Hivatal az 1941-ben megjelent 161513/1941. számú VKM utasítás értelmében a gyárakban és a szabadidő szervezetekben folyó kulturális munkát megpróbálta adminisztratív úton, szigorúan ellenőrizni. A Hivatal azonban a szervezett munkásságra ténylegesen hatni nem tudott. 1939 végén Katona kezdeményezte az önálló megyei faluszínház létrehozását. A pénzt azonban — amit erre a célra kívántak fordítani — Endre László táborfelszerelés megvásárlására használta fel. Az önálló faluszínház helyett Tompa Béla társulata kapott a megyében külön játékengedélyt az 1940/41-es évadra. Ez a társulat, mert anyagi támogatást nem kapott, 1941 elején feloszlott.

114 1943-ban jutott csak el a Bizottság, illetve a Hivatal odáig, akkor is csak fel493