Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

(a Belügyminisztérium ezt évek óta tudta), továbbá a Pestvármegyei Népművelés példányszámainak többségére az előfizetések közpénzből történnek, és ez is szabálytalan. A vizsgálat nyomán készült jegyzőkönyvet Bobory György, Széli József belügyminiszter államtitkára írta alá, a kemény hangú, a jegyzőkönyv alapján készült utasítást pedig maga a miniszter. Mindez 1937. július 28-án és 30-án történt. A Bizottságot a közgyűlés hatáskörébe utasították, leállították a lap előfizetéseit — s mivel annak anyagi alapja ezzel megszűnt, azonnali hatállyal a lapot is betiltották. A jegyzőkönyv erősen kompromittálja a Bizottság vezetőit, elsősorban alispánelnökét. Gazdasági szabálytalanságok vádját akasztották a nyakukba, meglehetősen durva formában. Ha nem látnánk be a politikai színpad kulisszái mögé — esetleg el is fogadnánk a jegyzőkönyv megállapításait. Azonban elég, ha csak arra utalunk, hogy Széli József, Bobory, Tasnády Nagy Antal és többiek előtérbe kerülése: a kormányzatban 1937-ben bekövetkezett újabb változás a jobboldal sikeres előretörését jelzi.

108 Bocsánczyt elhelyezi a minisztérium, Erdélyi Lóránd 1937 szeptemberében nyugdíjazását „kéri" — néhány hónap múlva Ney Géza főjegyző is. A régi vármegye végleg térdre kényszerült, a Népművelési Bizottságot sikerült a háttérbe szorítani, sajtóorgánumát megszüntetni. Nyitva állott az út azok előtt, akik a népművelést a „magyar faj" érdekében kívánták új alapokra helyezni. Népművelési Hivatal — Bizottság nélkül Alispánjától és főjegyzőjétől tisztelettel búcsúzott el a vármegye, Bocsánczy is emelt fővel távozott. Magánlevélben még azoktól is elköszönt, akikkel pedig sokszor keményen vitatkozott (pl. Dezső Kázmér nagykőrösi polgármestertől). Utoljára még, a hagyományokhoz híven, gondosan és körültekintően előkészítette a 1937/38-as népművelési évadot.

109 Ennek a programnak a megvalósítása azonban elmaradt. Bocsánczy utóda vitéz Faragó Ede lett. Hivatalát 1937 október közepén foglalta el. Első ténykedése az volt, hogy november 5-re összehívta a megyei népművelési gondnoki értekezletet. Ezen a megbeszélésen ismertette a népművelési munkára vonatkozó elképzeléseit, terveit. Tervezetét 1938 őszén Népművelési Munkarend címmel írásban is megjelentette, és alispáni közbenjárással munkarendjét a Bizottság hivatalos munkatervének fogadtatta el. Faragó szerint a népművelésben a különböző tanfolyamokra, a művészeti életre, a daltanulásra szükség lehet ugyan — ha van rá idő, és pénz, de a népművelés igazi célja: „honvédő katonaszellemet nevelni minden magyarba". Nem kell a történelmi eseményeket idéznünk, elég, ha csak egyetlen nevet említünk: Endre Lászóét. Faragó Endre László híve volt, vitéz Endre László pedig 1938. január 11-től a vármegye teljhatalmú alispánja. Endre László alispán politikája a megyei népművelési gyakorlatot gyökeresen megváltoztatta. Elképzelése megvalósítását szolgamódon támogatta népművelési titkára. Mindenek előtt a Bizottság pénzkezelését a közgyűlés ellenőrzése alá vonták, s ettől kezdve a Bizottság számadásait nem a bizottsági tagok hagyták jóvá, hanem a számvevőség javaslata alapján a vármegyei közgyűlés. A Bizottságot magát Endre nem számolta fel, annak névleges meglétére szüksége volt, mert csak így lehetett biztosítani, hogy elsősorban a városok, de a községek is a minimális anyagi támogatásukat meg ne tagadják. Ha ugyanis a Bizottságot, — amelynek működé491