Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

záció megvalósításától a helyi érdeklődés ellanyhulásának bekövetkeztét várja, mert úgy látja, hogy helyi viszonylatokban a központi intézkedésektől független eljárás az, mely az érdeklődést és az intézményt kellőképpen felkarolhatja és kifejleszti. Az ország egyes vidékei szellemi színvonalának különbözősége az eljárások terén is különböző kategóriák felállítását teszi szükségessé, mely körülmény a centralisztikus megoldás esetén számtalan és nem a kívánt eredményt elérő nehézségnek válnék okozójává. Hivatkozik a törvényhatósági bizottság ez alkalommal a m. kir. Vallás és Közoktatásügyi Miniszter úr 123500/1923. V.K.M. és 132243/1923. V.K.M. számok alatt kibocsátott körrendeleteiben foglaltakra, melyekben a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter úr is a fentieknek megfelelően körvonalazta álláspontját, amidőn megállapította, hogy az iskolánkívüli népmívelési bizottságok megalakítása tárgyában kiadott intézkedése az iskolánkívüli népmívelés társdalmi jellegét nem kívánja csorbítani s a kezdeményezés s a munka közvetlen végzése továbbra is a társadalom kezében marad. A törvényhatósági bizottság közgyűlése ezért az átiratban foglaltakat magáévá nem teheti s a felett napirendre tér." Csongrád megye rövidebben fogalmazott: „A törvényhatósági bizottság ezen kérdésnek törvényhozás útján leendő szabályozását szükségesnek és célravezetőnek nem tartja, az iskolánkívüli népművelés ügyét társadalmi tevékenységnek kívánja továbbra is fenntartani, mert gyakorlati szempontból ezen akció csak úgy lehet értékes, ha a népművelési akció kereteinek megállapításánál a helyi igények és szükségletek figyelembe vétetnek, és ebből a célból a helyi társadalomnak befolyása van arra, hogy milyen ismeretek terjesztése tétessék ezen akció feladatává, ezért feliratilag kéri... Miniszter Urat, hogy az iskolánkívüli népművelés ügyének törvényalkotás útján leendő szabályozását mellőzni, ezt továbbra is a társadalmi tevékenység feladatául meghagyni méltóztassék."

97 A két kifogás a kortársak számára is végtelenül kiábrándító lehetett. Nem a megyei népművelés érdekeit védték, hanem idejétmúlt megyei önállóságukat. A népművelési törvényből, mint tudjuk, végül is semmi sem lett, pedig még 1935-ben is szó esett róla a szakértekezleteken.

98 Ezt követően már nem — egészen napjainkig. Nem sokkal ezek után, 1930 elején a Belügyminisztérium burkolt-támadást intézett a Bizottság ellen. Formai ám törvényes okokra hivatkozva (hogy ti. a megyei közgyűlés nem tárgyalta és nem hagyta jóvá a Bizottság költségvetését) a községek és a városok hozzájárulását 0,5 —1%-ra csökkentette és megtiltotta, hogy a Bizottság csekkszámlájára a központi hozzájárulást a községek befizessék." Egy pillanatra, úgy tűnt, sikerült a Bizottságot megfojtani. Ám annak vezetői nem adták meg egykönnyen magukat. Ma már kinyomozhatatlan, hogy a zárt ajtók mögött folytatott szívós tárgyalásokon mi történt, tény az, hogy a belügy egy lépést visszalépett. Megengedte, hogy a községi hozzájárulások mértéke 1—3% legyen, a városoké pedig „az igényeknek megfelelően" mérce szerint alakuljon.

100 A központi hozzájárulásokat véglegesen törölte, ugyanakkor intézkedett arról hogy a vármegye háztartási alapjából fedezzék a Bizottság és hivatala működésének költségeit. Igen nagy érvágás volt ez: 300 ezer helyett 96 ezer pengője maradt csak a Bizottságnak.

101 Elgondolkoztató: mennyi elképzelés és terv maradt csak terv és vágyálom ezek után. A kormány lemondása, Klebelsberg távozása után a kultuszkormányzatban is érezhető volt a jobboldal térhódítása. Úgy tűnt, hogy Gömbös Gyula Nemzeti Munkaprogramjának megjelenése után (annak 90. pontja a népművelésről szólt) sikerült az egész hazai közművelődést a radikális jobboldal zászlaja alá felsorakoz488