Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

gyűlés asztalára — és mielőtt benyújtaná, azt előzőleg elfogadtassa ellenfeleivel. A tárgyalások a kulisszák mögött folytak — a VKM tehát nem kívánt az eseményeknek elébe vágni. Jóvá ugyan nem hagyta Pest vármegye szabályrendeletét, de a korábbi gyakorlathoz híven a Bizottság működését hallgatólagosan tudomásul vette, munkatervét, költségvetését, számadásait, beszámolóit elfogadta. A népművelési törvény megalkotásáig változatlanul szükség volt a megyék pénzére — csak a törvény „államosíthatta" a népművelést, az államháztartás csak a törvény életbelépése után fedezte volna a kiadásokat. Pest vármegye különben is jó partnernek bizonyult a törvényelőkészítő munkában. 1920-ban a Pécsett megtartott III. Tanügyi Kongresszus plénuma egyértelműen állást foglalt a népművelési törvény megalkozása mellett. Az egységes vélemény kialakításában Bocsánczy Lukács pestvármegyei népművelési titkárnak is jelentős szerep jutott, aki éppen az analfabéta oktatás eredményesebbé tétele érdekében a megye nevében is sürgette a törvény megalkotását.

96 Ugyanebben az évben a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Központi Iskolánkívüli Népművelés Bizottságának rendes évi közgyűlésén Névelős Gyula intenciójára a Bizottság megbízta elnök alispánját: szorgalmazza, hogy a törvényhatóság feliratban kérje a népművelési törvény megalkotását. A javaslatból megyei közgyűlési határozat lett és azt vélemény nyilvánítás illetve az ahhoz történő csatlakozás céljából a megye a többi törvényhatóságnak is elküldte. A Klebelsberg Kunónak elküldött feliratban — ennek másolatát kapták meg a megyék — Pest vármegye a következőképpen érvelt: „Az iskolánkívüli népművelés ügye vármegyénkben már több mint 3 éve vármegyei szabályrendelettel van szabályozva s ámbár ezen idő alatt ily módon is igen szép eredményeket értünk el a népművelés terén, mégis szükséges az, hogy ezen nemzeti szempontból oly kiválóan fontos intézmény a legerősebb hatályú rendelkezéseken, a törvény rendelkezésén alapuljon. Szükséges az, hogy a nép művelésének anyagi eszközei törvényes rendelkezések alapján biztosíttassanak, s a szakerők közreműködése s a népművelési titkárok szolgálati ügyei s ily módon országszerte egyöntetűleg szabályoztassanak. A népművelési törvény megalkotását most már azért is időszerűnek látjuk, mert a több éves gyakorlat alatt idevonatkozólag oly gyakorlati tapasztalatok állanak rendelkezésre, hogy a részletes szabályozásnak mi sem áll útjában. Szükségesnek látjuk ezen törvénynek megalkotását az okból is, mert a népművelésnek iker intézménye, az iskolán kívüli testnevelés ügye már törvényileg szabályozva van s a szükséges együttműködés ily módon biztosítható lesz, sőt ezzel a két intézmény igazgatási munkája is egyszerűsíttetnék". Csak két megye Csongrád és Csanád-Arad-Torontál nem csatlakozott a javaslathoz, mondván: törvény, amely általánosan és kötelezően szabályozza a népművelési munkát, lehetetlenné teszi, hogy egyedi körülményekből adódó sajátos népművelési feladataikat megoldják. Érdemes mindkét válasz lényegi részét idézni — a válaszok mindkét helyen egyben vármegyei közgyűlési határozatok is voltak. Csanád-Arad-Torontál megye átiratából: „A törvényhatóság az iskolánkívüli népoktatás ügyében jóváhagyott szabályrendelettel bír. A szabályrendelet az iskolánkívüli népoktatás irányelveit, szervezetét stb. részletesen szabályozza. Az ezen alapon megszervezett akció sikerének biztosítéka abban a széles körű önkormányzati alapon felépült rendszerben rejlik, mely az intéző és végrehajtó szerveknek érdeklődését és buzgalmát épen az önkormányzati elv érvényesülése folytán váltja ki. A törvényhatósági bizottság az e téren életbeléptetendő centrali487