Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

Most már egyértelműen szükségessé vált az iratok megőrzése, a megyei igazgatás mind gyakrabban használta fel azokat. Fokozatosan nőtt az írásbeliség jelentősége, a megyei igazgatás feladata bonyolultabb, differenciáltabb lett. A mind terjedelmesebbé váló iratanyag használhatóvá tétele természetszerűleg magával hozta a rendezés szükségességét is. E kettős igény: az iratanyag egységes kezelése, egy helyen való tárolása, valamint a gyakori használat; különböző törekvéseket eredményezett a levéltár rendezésére. 1711-ben Pászthory Imre készített lajstromot („Elenchus") a rendezett iratokról „a protocollumok rendjében".

41 Ennél figyelemreméltóbb azonban az 1716-ban kiadott utasítás a levéltár rendezésére. Ennek különös jelentőségét az adja meg, hogy a megyei levéltárak esetében — tudomásunk szerint — a legkorábbról fennmaradt rendezési tervezet. A rendezett megyei levéltárak iránti igény még korántsem általános, néhány felvidéki megyén kívül eddig csak Abaúj vármegye bízott meg — egyszeri alkalomra — leváltárost iratai rendezésével.

42 A vármegyék a rendezés fontosságát felsőbb rendelet és utasítás nélkül ismerték fel és ilyen jellegű tevékenységükkel megelőzték az országos szervek levéltárainak rendezését is (pl. A Magyar Kamara csak 1720ban kapott levéltár kezelési utasítást és 1738-ban alkalmazott tetemes mennyiségű iratainak rendezésére állandó levéltárost.)

43 Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlésén 1717. április 13-án ismertették Berkes András váci prépost levelét, amelyben közölte, hogy őt a jegyzővel együtt még a múlt évben megbízták a vármegye rendbe rakott aktáinak és irományainak lajstromozásával. Mivel a vármegye tisztviselői közül többen irataik rendbe tételét elmulasztották — e nélkül pedig nincs értelme a lajstromozásnak — kéri a közgyűlést, hogy e munka elvégzésére új határidőt tűzzenek ki. Megjegyezte, hogy az elmúlt év iratai nála vannak, és azokat a jegyzőkönyvekkel kívánja összeegyeztetni. A közgyűlés új határidőként május utolsó napját tűzte ki, egyidejűleg elrendelte, hogy a munkához segítséget a helyettes alispán adjon „ki mint volt főjegyző" legalkalmasabb erre.

44 Az elkészült jegyzéket végül Pászthory Imre vármegyei jegyző 1717. június 1-én terjesztette a közgyűlés elé.

45 A bevezetőben megállapították, hogy az iratok rendezése és számbavétele szükséges, mert eddig egyedül csak Laczkovich László helyettes alispán — korábban megyei nótárius — összeírásában volt az meg. Kimondották, hogy az iratokat meg kell őrizni, és mert ebben az országban erre vonatkozóan rendszabály nincs, ezért ezt „házilag" kell szabályozni. A közgyűlésen elhatározták, hogy a régebbi és az újabban keletkező iratok megőrzésére levéltárat és registraturát — a vármegyék között elsőként — állítanak fel. (Tény azonban, hogy a tulajdonképpeni registratura — irattár — és az archívum — levéltár — szétválasztására csak jóval később került sor) Végül közölték, hogy az iratokat rendezték, lajstromozták és összekötötték. E fennmaradt jegyzék tanúsága szerint a rendezés során sajátos módon jártak el. Mindenekelőtt külön vették nyilvántartásba — 6 kötetben — a vármegye 1638-1703 közötti jegyzőkönyveit. Ezt követően 18, az ABC nyomtatott nagybetűivel jelölt csomóban gyűjtöttek ki egyes iratfajtákat, illetőleg az azonos tárgyú iratokat. így pl. „F" jelzet alá kerültek a különböző járási összeírások, „G" alá a számadások, „I" alá a nyomozások és tanúvallomások, „M" alá a felsőbb rendeletek különböző évekből stb. Ezeket a csomón belül időrendbe rakták. A 18 tárgyi ill. iratfajtai alapon kívül maradt egyéb iratokat — amelyek 1608-1703 között keletkeztek — évek szerint, ezen belül pedig a jegyzőkönyvek lapszámainak sorrend48