Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

jében helyezték el, összesen 54 csomóban. Ezeket is leszámozták, majd jegyzékbe foglalták. Végül a jegyzék említést tesz egy — „x"-el jelzett —, a Rákóczi felkelés korából származó idegen iratok csomójáról, amely egy fehér ládában („cista") található. Tehát az 1717. évi rendezésre jellemző', hogy alapvetően az ügyviteli igényeket kívánták kielégíteni, az átfogóbb tárgykörök, illetve az iratfajták leválasztásával. E kezelési egységek kialakítása azonban folyamatos és rendszeres iratkezelést kívánt meg, amelyet a vármegyei nótárius már nem tudott elvégezni. Ezért a következő esztendőkben következetesen alkalmazták a jegyzőkönyvekhez szorosan igazodó irattári rendszert, és a csomókat a közgyűlések szerint alakították ki. így egy csomó tartalmazta egy közgyűlés anyagát, az elenchus pedig a protocollum oldalszámára utalt. Ehhez készítettek azután alfabetikus mutatót vagy a személynevek vagy a helynevek vagy pedig az esetleges tárgy kimutatózásával.

46 Pest-Pilis-Solt vármegye a következő esztendőkben is megkülönböztetett figyelmet fordított levéltára kezelésére. A jegyzőkönyvekben és iratokban most már rendszeresen foglalkoztak a levéltár helyzetével, rendezésével. 1723-ban határozatot hoztak a levéltári okmányok perbeli szerepéről.

47 1725-ben is többször tárgyaltak levéltári ügyeket. így a november 6-i közgyűlésen határozatot hoztak arról, hogy az elkészített számadásokat be kell mutatni a közgyűlésnek, majd a levéltárba helyezendők, és ott kell azokat megőrizni.

48 1726-ban a levéltár fűtéséhez szükséges fakiadást szabályozták,

49 majd 1729-ben foglalkoztak a levéltár berendezésével, és az új akták elhelyezésével.

50 A levéltárra irányuló figyelmet mutatják az 1725. év júniusi eseményei is. Ekkor Pászthory Imre, a megye esküdt nótáriusa hivataláról lemondott. Korábban — tisztéből kifolyólag — ő intézte az iratok kezelését és a levéltár vezetését. Az újonnan megerősített alispán, Mágocsy Mihály kijelentette, hogy a vármegye levéltára nem lehet lemondás alatt, és az elmaradt lajstromozást folytatni kell. Az írnokok panaszkodtak: „ilyen késedelmet a jegyzőkönyvezésnél a napi munka mellett nem lehet elvégezni, bizonyosan nem lehet a végére járni, ekkora terhet nem bírunk." „Ezért a Nemes Karokat és Rendeket alázatosan kérjük, hogy alevéltár lemaradása miatt némely segítőt adjanak." Az alispán hangja fenyegető: a „a következő időkben némely írnokok nehogy tehetetlenség vagy késedelem vagy pontatlanság vádjával illettessenek".

51 A XVIII. század elején a megyei levéltárak kialakítása már nem elszigetelt jelenség, nem csupán helyi kezdeményezés. A kormányzati, bíráskodási és közigazgatási szervezet kiépülésével a törvényhatóságok az állammal egyre szorosabb kapcsolatba kerültek. Az erősödő abszolutisztikus kormányzat felfigyelt a vármegyékben őrzött és a mindennapi ügyintézés során nélkülözhetetlen iratok őrzőhelyére és szabályokkal próbálta azok működését egységesíteni. így született meg az 1723. évi LXXIII. törvénycikk is, amely az első paragrafusában kötelezte a vármegyéket, hogy a közgyűlés és a bírói szék tartására, valamint a levéltár és a börtön elhelyezésére megyeházat létesítsenek. Mindenképpen figyelemreméltó, hogy a központi hatalom által irányított apparátus kiépítésével párhuzamosan, a Habsburg-hatalmat elfogadó, de saját jogait és kiváltságait biztosítani óhajtó rendek is ugyanekkor mondották ki egy „universale archívum regni" felállítását, amelyben a rendi ország okiratait, országgyűlési, közigazgatási és bírósági vonatkozású iratokat kívántak elhelyezni.

52 A vármegyei és városi levéltárak ügyében kiadott első szabályozások kizáró49