Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

m) mozgókép-színházak a népművelés szogálatába állításáról (ilyenek a r. t. városok és községek támogatásával való létesítéséről), és n) a vármegye területén folyó iskolánkívüli népművelési munkát statisztikailag nyilvántartja". A bővülő munkaterület, illetve tematika jelzi a Bizottság tevékenységének kiszélesedését, munkájának tervszerűségét, s azt, hogy az új lehetőségekre is — például a mozik majd a rádió elterjedésére gondolunk — viszonylag korán felfigyeltek. A fentebb ismertetett és a „népművelés érdekkörébe" vont egyes területek gondozása 1927 után egyenletes lett, jóllehet az analfabéta oktatás és az ismeretterjesztő előadások és tanfolyamok szervezésére változatlanul igen nagy energiát fordítottak. A helyi bizottságok (albizottságok) helyzetének egyértelmű rendezése nyomán a népművelési munka megyeszerte megélénkült. 1925 után a városi és a községi bizottságok elnöki tisztét hivatalból a polgármester, a főjegyző, illetve a jegyző töltötte be. A bizottságok gondnokait — akik az ügyeket gyakorlatilag intézték — a „tanférfiak sorából" választották. Ez a választás három évre szólt. Ha az adott településen a helyi bizottság nem jött létre megától, akkor a megyei testület, élve jogával, az elnök és a gondnok kijelölése vagy felkérése után, e két személy segítségével felülről hozta létre a helyi szervezetet. A gondnokok munkájukért tiszteletdíjat kaptak. A bizottságok munkatervét, valamint a várostól, a községtől elválasztott és külön kezelt költségvetését a megyei bizottság hagyta jóvá és az ellenőrizte végrehajtását. A helyi testületek, mint már említettük, 1923 — 1925 között nem mindenütt alakultak meg. Eddig a pénzügyi helyzet is hátráltatta, nem egy esetben gátolta létrejöttüket. Eddig az sem volt eldöntött, hogy a falvakban kik legyenek a népművelés felelősei. Ezután egyértelmű lett ez is. A jegyző és a tanító kezébe került a falu iskolánkívüli nevelése. Az elfogadott szabályrendeletnek igyekeztek mindenben érvényt szerezni. A tanfelügyelőségek arra utasították a tantestületeket, hogy a helyi bizottságok munkájában vállaljanak minél nagyobb szerepet. A vármegyei tanfelügyelő, mint a Bizottság ügyvezető elnöke, nem egy esetben személyesen intézkedett, ha a helyiek „tehetetlenek" voltak s kérte fel, illetve bízta meg az igazgató tanítót vagy az egyik nevelőt egy-egy munkaterületnek, vagy éppen a gondnoki teendőknek az ellátásával. A helyi bizottságok létrejötte megteremtette a Tájékoztatóban megfogalmazott célkitűzések megvalósításának a szervezeti kereteit. Ujabb lendületet kapott az analfabéták oktatása, s megnőtt a különböző ismeretterjesztő tanfolyamok és előadás-sorozatok száma. Az analfabéta tanfolyamok záróvizsgáin, de a többi tanfolyam záró foglalkozásán is megjelentek a megyei és a járási vezetők, azokon elnököltek. Az alispán példamutatásra szólította fel a tisztikart, a jegyzői kart: a népművelési rendezvényeken vegyenek részt, az előadásokat, és műsoros esteket pedig lehetőleg családtagjaik kíséretében látogassák.

80 Agorasztó alispán körlevelében a helyi bizottság munkájáért azok elnökeit tette felelőssé. A gondnokok munkáját a megyei titkár kísérte állandó figyelemmel. A megyei titkárt a járási tiszti értekezletre meg kellett hívni. A Bizottság 1926-ban Vácott és Kalocsán szervezte meg első, ingyenes, bentlakásos ún. előadóképző tanfolyamát. Erre és az ezt követő nyári tanfolyamokra (8 — 10 naposok) eleinte elsősorban a helyi bizottságok gondnokait hívták meg. A tanfolyamokon a Tájékoztatóban foglaltak gyakorlati, módszertani megvalósításáról országos szaktekintélyek tartottak előadásokat.

81 480