Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között
ján. 75 Kétségtelen tény, hogy az új szabályozás a közigazgatás szakszerűsége szempontjából feltétlenül előrelépést jelentett. Az is szükségszerű és elkerülhetetlen volt, hogy a feudális vonásokat őrző vármegyei önkormányzatot a háttérbe kellett állítani. De nemcsak ez történt — magát az önkormányzatot parancsolták le a korszak színpadáról. A közigazgatás bonyolult rendszere megkívánta annak mielőbbi további egyszerűsítését. Magyary Zoltán kormánybiztosi megbízást kapott arra, hogy a törvény alapján, munkatársaival együtt a közigazgatást tovább racionalizáló javaslattervet dolgozzon ki. A munkálatokat a hatáskörök felmérésével kezdték. 78 A továbbiak során, amikor a konkrét javaslatok megfogalmazására került sor, egyre jobban kiderült, hogy a közigazgatás igen sok feladata, amelyet állami szerv lát el, megnyugtatóbb lenne, ha önkormányzati hatáskörbe kerülne. Magyary világosan látta, hogy a közigazgatásnak mind nagyobb figyelmet kell fordítania a gazdaságra. Javasolt modellje „akarva, nem akarva bizonyos demokratikus alapokat tételezett fel. Gömbös távol állt a demokrációtól, az új belügyminiszter, az egykori főispán, Keresztes-Fischer Ferenc pedig a régi megye részben konzervatív, részben liberális talaján uralkodott, amelyen azonban mindenképpen túlhaladt az idő. Neki is túl nagy változást jelentett az amerikai modell. S így bár Gömbös, Keresztes-Fischer és Magyary a burzsoá állam közigazgatásának megerősítését célozták, e reformok megvalósításához nem azonos úton kívántak eljutni, s törekvéseik összeütköztek. Magyary levonta a konzekvenciát és kormánybiztosi állásáról lemondott. . . " 77 A Magyari féle kísérlet kudarca — elmondhatjuk — az 1929. évi XXX. tc-nek az önkormányzatokat háttérbe szorító és az állami szerveket előtérbe állító voltában is gyökerezett. A gondok másutt is jelentkeztek. Koncz János 1937-ben az önkormányzatokról szóló könyvében kifejti, hogy a jegyzők feladatköre, ügyköre éppen azért, mert az önkormányzatok gyakorlatilag nem funkcionáltak, oly mértékben megnőtt (667 feladatkört számolt össze), hogy azt ellátni lehetetlen, s így egyszerűen nincs idejük arra, hogy a község, a közösség fejlődésével, fejlesztésével foglalkozzanak. Ugyanakkor, mint írja: „Az önkormányzatban az uralkodó cél a községfejlesztés. Ha a község fejlődésének módjai nincsenek meg az önkormányzatok belső életében, nemcsak a közboldogulás szenved, hanem elhanyagolttá lesznek a községet alkotó egyes emberek is. A községfejlesztésnek lendülete teheti serényebbé és gyorsabban érvényesülővé a közigazgatásnak helyi működését is." „Nem jelszó a községfejlesztés, hanem közéleti feladat." 78 A községek, éppen azért, mert Önkormányzatuk nem működik, stagnálnak, nem egy esetben visszafejlődnek — összegzi tapasztalatait az említett szakíró. 1929-ben a hatalom birtokosai, az ipari, a kereskedelmi és a banktőke tulajnonosai, a földbirtokos arisztokrácia az önkormányzatokat nem megszüntetni, hanem — éppen hatalmi pozícióik megtartása érdekében — csak a háttérbe állítani kívánták. Sikerrel. Arra pedig — érthetően — a legkevésbé sem gondoltak, hogy általános és titkos választások nyomán modern önkormányzatokat hozzanak létre. Mindennek persze később nagy ára lett. Az 1929-es rendezés ugyanis elméletileg és gyakorlatilag a diktatórikus közigazgatás bevezetését is lehetővé tette. Ez be is következett 1942-ben, és folytatódott 1944-ben. A.diktatúra azokat is sújtotta, akik megszületésénél akaratlanul is bábáskodtak. Pest vármegye kimondatlanul is, mint a megyei autonómia egyik utolsó bástyáját tartotta számon népművelési bizottságát s védte azt, amíg megtehette. 478
