Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Böőr László: A Pest Megyei Levéltár két évszázada

ezt Galgóczy Károly, a megye kiváló múlt századi monographusa: „Pest megye levéltára nem oly gazdag régi levéltári iratokban és okányokban, mint amilyennek azt a megye jelentékenységénél és központiságánál fogva gondolni lehetne. Régi levéltári kincseitó'l fölötte az országgal együtt sokszor dúlt viharok alatt különböző úton módon és különböző időben megfosztatott. Különösen sokat szenvedett e tekintetben, a történeti becsű levél kincsek iránt kegyeletet nem ismert pogány török hadak által."

32 Mégis, mi maradt meg a vármegye legkorábbi iratai közül ? A levéltárban található legrégibb jegyzőkönyvek 1638-tól valók, ezt követően kisebb-nagyobb hiányokkal folyamatosan megvannak. Hasonlóan 1638-tól kezdődően maradtak fenn a jegyzőkönyvekhez kapcsolódó — a jegyzőkönyvek rendszere szerint kezelt — iratok is. Ezt megelőző évekből csak néhány, szórványszerűen fennmaradt ügyirat található, amelyek közül a legkorábbi IV. Béla szabadalomlevele 1244-ből.

33 Azonban nem ez a legkorábbi forrás a levéltár őrizetében: az újabbkori rendezések során családi és peres iratok közül kiemelésre kerültek iratok: ezek között található II. András király 1229-ben kelt oklevele. A Mohács előtt keletkezett oklevelek gyűjteménye is csekély (mindössze 124 db) és a XVI. századból is csupán egy doboznyi irat maradt meg a történelemkutatók számára. b) A XVIII. századi levéltári fejlődés A XVII. század utolsó évtizedeiben már gyakori és természetes a levéltárban őrzött iratok felhasználása. így 1691-ben Halas város hovatartozását illetően írták a nádornak, hogy az kiderül a vármegye jegyzőkönyveiből és régi levéltárából („Archívum antiquim")

34 1692-ben egy megkeresésre válaszolták, hogy a szóban forgó ügyet a megye jelenlegi vezetői nem ismerik, ezért kutatni kell utána a levéltárban.

35 Ugyanebben az évben határozatot hoztak, hogy a fővesztéssel zárult perek iratait a vármegye levéltárában el kell helyezni.

36 1698-ban ismét a levéltárból kerestek elő egy számadást, amellyel egy kérés igazságát kívánták alátámasztani.

37 És ezek csak azok az esetek, amelyeknél szükségesnek tartották a levéltárra — mint a források őrzőhelyére — való hivatkozást. A XVII. század utolsó évtizedeiben megkezdődött a Neoacquistica comissio működése: a földbirtokok tulajdonjogának visszamenőleges megállapítása. Ez megyénkben is megnövelte az érdeklődést a levéltár iránt. A megyei levéltárakat most már a megye fontos kincsének, erősen őrzendő értékének tekintették.

38 A XVIII. század első évtizedeiben a megyei gyűlések székhelyei ismét gyakran változtak. A Rákóczi szabadságharc évei alatt a megyei igazgatás is kettészakadt: külön tartotta ülését és külön jegyzőkönyvet vezetett a „kuruc" és a „labanc" vármegye, gyakran a megyehatárokon kívül. Pl. 1708. november 15-én Heves megyében tartottak megyegyűlést: „Mivel az ellenségtől félés és rettegés miatt a mondott megye kebelében bátorságosan nem tartathatott"

39 A megyegyűlések székhelyei 1716-ig váltakoztak: ezt követően ismét állandósult: Budán és Pesten tartották azokat. A megye vezetése, igazgatása szempontjából zavaros esztendők alatt az archívum esetleges költöztetéséről, mozgatásáról nincs tudomásunk. Minden valószínűség szerint az elintézendő ügyekhez közvetlenül kapcsolódó iratokat esetenként magukkal vitték, és azokat a nótárius őrizte. Erre utal, hogy még 1720-ban is hoztak határozatot a levéltári akták visszaszerzésére Laczkovics jegyzőtől.

40 47