Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

különösebb kommentárt, nincs is rá szükség. A hazai közigazgatás nem 1920-ban, de jóval korábban is rendkívül bonyolult volt s megreformálására már a múlt század végétől történtek kísérletek. Ezzel összefüggésben elsősorban az önkormányzatok szerepéről és jövőjéről kerekedett a legtöbb vita, illetőleg támadt fel újra rögtön a kiegyezés után. A modern, centrális irányításra törekvő polgári államgépezet ugyanis igyekezett mind kevesebb teret engedni az önkormányzatoknak, ennek következtében nőtt az önkormányzatok ellenállása, s ezeket a vitákat a nemzeti, az osztály és a pártérdekek folyamatosan, korszakonként pedig külön is nehézzé és egyre bonyolultabbá tették. Mind a Simonyi-Semadam, mind az első és a második Teleki kormány programjában változatlanul szerepelt a közigazgatás modernizálásának kérdése. Ezt az ellenzék jobbról és balról egyaránt követelte — a kormányok azonban igyekeztek elodázni a megoldást, sikerrel. A Bethlen kormány hatalomátvétele után pedig a közigazgatási reformot hosszú időre elhalasztották. Bethlen István nyíltan kifejtette, hogy a kormányzati munkában első helyre a pénzügyi helyzet megszilárdítását teszi, ezt követően az új választójogi törvényt kívánja a nemzetgyűlés elé terjeszteni s csak ez után kerülhet sor a közigazgatás megreformálására. „Bethlenek semmi módon nem akarták kiengedni a vármegyét a földbirtokosok kezéből, s mivel a vármegyei választjójog az országgyűlésihez igazodott, előbb tető alá kellett hozni az egyelőre csak kormányrendelettel szabályozott országos választójogot.

71 1920-ban és 1921-ben a vármegyék a legélesebben tiltakoztak az olyan reform ellen, amelyik a legcsekélyebb mértékben is hozzányúlna az önkormányzatokhoz. A nemzetgyűléshez, a belügyminiszterhez és a kormányzóhoz rendre tiltakozó felirattal fordultak. Ebben Pest vármegye volt a kezdeményező. A törvényhatóságokhoz megküldött átiratában a megye a következőképpen érvelt: „Közgyűlésünkön foglalkozván a törvényhatóságok és községek önkormányzatának tervbe vett reformjával, hazafias aggodalommal tiltakozunk az ellen, hogy avatatlanok hozzá nem értő kézzel megbolygassák a vármegye intézményét. A forradalom és a bolsevizmus ősi alkotmányunknak csaknem minden intézményét feldúlta, a jogfolytonosságot érintetlenül csupán két intézményünk őrizte meg, a bíróság és a vármegye. Megbocsájthatatlan bűn lenne, ha a viharokat kiállt, és faji és nemzeti jellegünket legjobban megőrző alkotmány biztosítékunkat magunk sietnénk lerombolni. A nemzetgyűlés keletkezésénél és Összetételénél fogva csak kényszerűségből létesített átmeneti intézménynek tekinthető, amelynek hivatása a rommá vált alkotmány felépítése és a jogfolytonosság helyreállításához szükséges intézmények létesítése. Első kötelessége a törvényhozó hatalom megalkotása és majdan ennek lesz joga az épen megmaradt intézmények szükséges és korszerű megreformálása. A nemzetgyűlésnek tehát, amely csupán a jogrend helyreállítására és folyó ügyek elintézésére vállalkozott, az évezredes állami létünk legerősebb pilléreinek, a vármegyei intézményeknek megváltoztatására ethikai jogalapja nincs".

72 Pest megye a többi vármegyével együtt tehát nemcsak hogy a reform ellen tiltakozott, de eleve megkérdőjelezte a nemzetgyűlés jogát a reformra vonatkozóan. Az erőteljes fellépés 1921-ben még a Teleki-kormány belügyminiszterének, Ferdinandy Gyulának a lemondásához vezetett — később alábbhagyott a megyék ellenállása. A kormányzatnak ugyanis más területen fokozatosan sikerült meggyengíteni a megyei önkormányzatokat. Témánk szempontjából két fontosnak 476