Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között
Az Állandó Bizottság és az Elnökség létrehozása, a tankerületi bizottságok megtartása, mindezekben a vármegyei tisztikar részvétele egyértelműen a megyei irányítás megerősödését mutatja, ugyanakkor ez a szervezet szülője lett a munka elbürokratizálódásának, nehézkessé válásának. Az ügyvezető elnök, aki a mindenkori vármegyei tanfelügyelő, a háttérbe szorult, a titkár tevékenysége egyelőre korlátozott maradt. A kultuszminisztérium a titkárok ügykörét, feladatkörét már korábban is megfogalmazta (1920-ban, majd 1922-ben) 46 és abból egyértelműen kitűnik, hogy a titkárnak, egyszemélyben és felelősséggel éppen az a feladata, amit a szabályrendelet magára a Bizottságra ruházott, nevezetesen a szervezés, az irányítás és az ellenőrzés. Mind a minisztérium, mind pedig a vármegye elképzelése világosan áll előttünk — a helyzet ugyanez, mint 1920-ban volt, némi újabb színezettel. Nem tartalmi kérdésekben van a nézeteltérés — a megvalósítás módjában. Mindkét fél bizalmatlan a másikkal szemben, s emellett a vármegye jogait is védi. Ezek után természetes, hogy ez a szabályrendelet soha sem nyerte el a kormányhatóság jóváhagyását. Ennek ellenére Agorasztó Tivadar alispán 1923. június 17-re a Bizottság alakuló ülésére szétküldte a meghívó, felkérő leveleket. Azt nem tudjuk, hogy a gyűlésen mi történt (valószínű, hogy csak protokolláris jellegű volt), voltaképpen annak megtartását is csak biztosra vesszük, ti. június 4-én kelt levelében a minisztérium közli, hogy ki az az Öt személy, akit 1922—1926 közti időre (tehát visszamenőleg) bizottsági tagnak kinevez. 47 A minisztérium ezzel de jure nem, csak de facto vette tudomásul, hogy a Bizottság össze fog ülni. A felső jóváhagyás késése, ill. elmaradása egyáltalán nem gátolta az Elnökség munkáját. Maga az alispán vette kezébe a szervezés irányítását. Felkérte a főszolgabírókat, intézkedjenek, hogy a helyi albizottságok minél hamarabb megalakuljanak, munkatervüket pedig készítsék el. Példának a többiek elé a tápiőgyÖrgyeiek munkáját és munkatervét állította. 48 A népművelés támogatására az alispán önkormányzatonkint az általa megállapított összegeket a Központi Bizottság csekkszámlájára rendelte befizetni 49 még abban az esetben is, ha a népművelési előadásra az adott községben nem került sor, mert a pénzből filmet, diapozitíveket, könyveket stb. szándékoztak vásárolni. A megyei népművelési titkárnak Agorasztó hivatali helyiséget biztosított, Nikelszky Zoltán hivatalával a vármegyei tanfelügyelőség épületéből átköltözött a megyeházára. A Faluszövetség megalakulása után 50 érzékelhető, hogy az elnökség helyi bizottságai segítségével hogyan próbálta a gazdaköröket, főleg azok könyvtárait a népkönyvtárak mellett — nem is sikertelenül — irányítása alá vonni. 51 Az 1928-ban megjelent évkönyv tanúsága szerint az alispáni szigor nem maradt hatástalan. A gyakorlatban négy népművelési forma bontakozott ki: az analfabéta tanfolyamok, az elemi és az általános ismereteket nyújtó tanfolyamok, és a népies ismeretterjesztő előadások formarendszere. A vármegyei Testnevelési Bizottság megalakulása után a leventéket sokszor erőszakos eszközökkel kényszerítették a különböző előadások látogatására, néha aztán a kényszernek tragikus következményei is voltak. 52 Sikerült a tanítóságot a népművelési munka végzésére fokozatosan megnyerni. A korábbi helyzet megváltozott. Ennek több oka volt. A Bethlen kormányzat idején a belpolitikai élet fokozatosan stabilizálódott, a zilált gazdaság kezdett visszatérni normális medrébe, a meghurcolások befejeződtek, s tagadhatatlan, hogy az új ideológia ereje sem volt hatástalan. Ezzel párhuzamosan az értelmiség soraiban is nőtt a munkanélküliség, a menekült tanítók is állás után 469 '
