Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

A jogszabály szövegében (1. pont) ez áll: „Törvényhatóságonként Iskolánkívüli Népművelési Bizottságok alakítandók!" Majd odább (7. pont) „a bizottság szervezeti szabályzatát a törvényhatóság maga állapítja meg, terjeszti fel". Szó sincs tehát arról, hogy magának a törvényhatóságnak a kebelén belül kell a bizottságot létrehozni. A rendelet viszont azt sem tiltja meg, hogy így legyen. A követelmény csak az csupán, hogy ezek a testületek megalakuljanak. Joggal merül fel a kérdés, mire való volt mindez, miért nem fogalmaztak egyértelműen? Ismeretes, hogy Klebelsberg a kulturális élet több területét szabályozta, szervezte át. 1922. júniusában konkréten vázolta elképzeléseit, s közöttük a népművelésre vonatkozókat is. Benyújtott törvénytervezeteit az országgyűlés sorra el is fogadta. 1923 nyarán minisztériumi szakértekezletet hívott össze előkészítendő a népművelési törvényt. A képviselőházban 1924-ben bejelentette, hogy a Ház asztalára nemsokára le fogja tenni a törvény tervezetét. Tudjuk, hogy azt munkatársaival ki is dolgoztatta. Időközben azonban eltávozott a minisztérium éléről, így ebből az elképzeléséből semmi se lett.

36 A minisztérium tehát, ha akarta, ha nem, a népművelési munka vitelében kénytelen volt a törvényhatóságokra támaszkodni. A vármegyék pedig a lehetőségekkel különbözőképpen éltek. Pest megye például sajátosan értelmezve az 1876. évi VI. tc-t, illetve az 1886. évi XXI. tc-t, szabályrendelettel olyan törvényhatósági, központi iskolán kívüli népművelési bizottságot hívott életre, amelyet nem vontak be a közigazgatási bizottság és a közgyűlés hatókörébe, illetve azt annak felügyelete alól gyakorlatilag kivették, így a főispán irányítása alól is. Egyelőre (kutatások híján) csak anynyit tudunk, hogy a többi megyében is közgyűlési határozattal fogadták el a bizottságok szervezeti szabályzatát, de hogy a bizottság jogi helyzetét az önkormányzaton belül hogyan értelmezték, arról nincsen tudomásunk. Mindenesetre a Tiszti Cím- és Névtár évfolyamait tanulmányozva megállapítható, hogy a törvényhatóságok egyik része mint a saját kebelén belüli, önálló bizottságként tartotta nyilván szakbizottságát, a másik rész pedig a tanfelügyelőségek szervezetén belül — mindez arra mutat, hogy a vélemények és a gyakorlat megoszlott. A miniszteri rendelet részletesen meghatározta, hogy kik lehetnek a megyei bizottság tagjai. Elnökéül az alispánt (polgármestert) jelölte, de az ügyvezető elnöki tiszttel a kir. tanfelügyelőt kellett megbízni, s a titkári teendők ellátása változatlanul a kultuszminiszter által kinevezett titkár feladata volt. A törvényhatóság területén működő és a népműveléssel kapcsolatban álló, vagy az ebbe a munkába bevonható intézmények, társadalmi szervek két-két küldötte, az érdekelt állami hatóságok képviselői, továbbá a miniszter által 5 évre megbízott öt személy és az arra érdemes egyének közül választott személyek voltak a megyei tisztikarral együtt a bizottság tagjai. Ennek a kulturális testületnek lett a feladata a rendelet szerint: — a népművelés iránt felkelteni a társadalom érdeklődését; — bevonni mindenkit, akit csak lehet, a népművelési munkába; — a hatáskörébe utalt kérdésekben a vonatkozó rendeletek szerint helyi dolgokban állást foglalni és határozni; — a miniszter kérésére helyi dolgokban véleményt mondani, javaslatot tenni és állást foglalni, és — az Országos Iskolánkívüli Népművelési Bizottságnak ha kéri, jelentést adni. 466