Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

A rendeletet tanulmányozva mindenekelőtt az tűnik szembe — elsősorban a bevezető részre gondolunk, — hogy az többet mond el, nagyobb területet szabályoz, mint a szokásos miniszteri rendelkezések általában. Ez a rendelet valójában törvény helyett, azt pótlandó született meg. Ezért határozza meg, hogy mi is a népmüvelés, mi a célja, feladata, melyek az eszközei, milyen a szervezete, s egyáltalán mi tette szükségessé átszervezését és új alapokra helyezését.

35 Talán nem lesz minden haszon nélkül való, ha most röviden két szempontból külön is megnézzük ezt a jogszabályt — (mi magunk szívesen nevezzük kerettörvény-jellegű rendeletnek) — éspedig: mi az, amiről közvetlenül, illetve közvetve intézkedik ez a szabályozás és mi az, amiről nem? A rendelet egységesíti és egységes irányítás alá helyezi a minisztérium hatáskörébe tartozó (ill. hatáskörébe bevont) népkönyvtárakban és népházakban folyó népművelési tevékenységet, valamint a tanítók (tanárok) által végzett és a jövőben kibontakozó népművelési munkát. A rendelkezésben — mint azt már jeleztük — szó esik a népművelés céljáról, forma- és eszközrendszeréről és a munka hogyanjáról is. A különböző társadalmi szervezetek, egyletek kulturális munkáját — a főfelügyelet jogán — éppen a bizottságok útján kívánta a minisztérium ellenőrizni, jóllehet a rendeletben hangoztatta: a népművelés társadalmi feladat, társadalmi jellegű tevékenység, s az állam azt csak irányítja, erkölcsileg és anyagilag pedig támogatni akarja csupán. A célt illetően idézzük magát a rendeletet, a szöveg önmagáért beszél: „A háborús iskolázás szembetűnő hiányossága, a háború és a forradalmak folytán nemzetünk életében beállott nagy politikai és társadalmi átalakulások s a népiéleknek az a kedvezőtlen alakulása, amely háború és a forradalmak hatásaként egyes vidékeken ijesztő mértékben mutatkozik, égető nemzeti és korszükségletté teszik nálunk is a nemzet mindenik részére kiterjedő hathatós iskolán kívüli népművelést. Feladata egyfelől az, hogy szorosabb megkötöttség nélkül, de azért tervszerűen és szervezett formában pótolja az iskola által hagyott hiányokat, másfelől az, hogy a különböző iskola fokokat végigjárt emberek továbbművelését szolgálja a legmagasabb fokig. E munka a jövőben nem merülhet ki a szabadoktatás keretei között végzett ismeretterjesztő, tudományt népszerűsítő tevékenységben, hanem az emberi lélek művelésének más-más nevelőhatású módjait és eszközeit is fel kell ölelnie." A tárca ennek a tevékenységnek a helyi irányítására rendelte a megyei népművelési bizottságok felállítását. Működésüket eleve úgy szabályozta, hogy közvetlen és közvetett irányításukat minden látszat önállóságuk mellett is a kezéből egy percre se engedje ki. Két alapvető, illetve meghatározó dologról viszont a rendelet nem szólt. Az egyik: a bizottságok munkájához ki biztosítja az anyagi fedezetet? A másik: milyen szervezeti formákat kell létrehozni a megyei szintről lefelé? Vizsgáljuk meg a fentieket kicsit közelebbről is! A rendelet fontosabb fejezetei, illetve pontjai a következők: 1. a bizottságok megalakítása, 2. a bizottságok feladata, 3. kapcsolat az Országos Iskolánkívüli Népművelési Bizottsággal, 4. a bizottság tagjai, 5. a bizottság tisztikara, 6. a bizottság titkára, 7. a bizottság szervezeti szabályzata. 465