Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

megállapítanunk, hogy a minisztériumban a népművelési központ 1922—1924 között a művészeti és tudománypolitikai osztály (elnöki III./b. és IV. osztály) keretén belül működött. Ez az elnevezés 1924-ben megváltozott, ugyanis a népoktatási osztályon belül (VIII. o.) a népművelési ügyek vitelére külön ügycsoportot szerveztek. Ez a csoport 1929-ben önálló ügyosztály lett, amely 1945-ig voltaképpen változatlan hatókörrel és feladatkörrel dolgozott függetlenül attól, hogy 1930 után a belső átszervezések következtében a különböző intervallumokban a minisztériumnak melyik nagyobb szervezeti egységéhez tartozott.

32 Érdemes néhány mondat erejéig szemügyre venni az országos népművelési bizottság szervezeti szabályzatát, jóllehet ez a bizottság sohasem fungált.

33 A bizottság felügyelő, ellenőrző feladatot nem kapott (még csak részlegeset sem), véleményező, javaslattevő szerv lett volna és az is csak a hozzá utalt kérdésekben. Elnökét a kultuszminiszter javaslatára az államfő nevezte volna ki, az alelnököt, a 4 szakelnököt és a 8 tanácsost pedig a miniszter. A bizottság négy szakbizottságban fejtette volna ki tevékenységét, amelyek élén a szabályzat szerint a szakelnökök állnak, tagjai pedig a tanácsosokból ketten-ketten, továbbá a miniszter által a szakbizottságokba meghívott személyek. A négy szakbizottság a következő lett volna: a mezőgazdaságban foglalkozók, az iparban és kereskedelemben foglalkozók és az egyéb területen dolgozók nevelésével törődő szakbizottság, valamint a népkönyvtárakban és népházakban (kulturotthonokban) folyó munkát gondozó szakbizottság. Véleményünk szerint Klebelsberg ezt a testületet a következők miatt nem hívta össze sohasem: — A húszas évek elején működtetésére a minisztériumnak nem volt pénze. (A későbbiekben sem, hiszen a szakosztályt is csak 1929-ben tudták megszervezni.) — A kulturális ügyeket (minden téren) egyre centrálisabban irányító és intéző minisztériumnak [és a miniszternek] még erre a szűk keretek közé szorított véleményező testületre sem volt szüksége. — A négy szakbizottság felállításának szándéka még a korábbi szabadoktatási korszak szemléletéből táplálkozott. A hazai körülmények azonban megváltoztak, s ahogyan Klebelsberg neonacionalista gondolatvilága is fokozatosan formát és testet öltött, nyomában a népművelés legfelső irányítása falu-központúvá vált. Az 1920-ban 1921-ben keletkezett megyei szabadoktatási bizottságok működési szabályzatukban még külön programpontokba rögzítették a munkások nevelését, 1922 után tudomásunk szerint csak a főváros népművelési bizottsága gondozta kiemelten ezt a területet. Az állami népművelés 1922 után népművelésen szinte kizárólag csak a „magyar falu" iskolán kívüli nevelését értette. Az országos bizottság „életrehívása" után vármegyei (thj. városi) népművelési bizottságok megszervezéséről szóló rendeletet Klebelsberg 1922. október 14-én írta alá, s küldte el az alispánokhoz és a polgármesterekhez. Utasítását egyidejűleg a tanfelügyelőkhöz is eljuttatta azzal, hogy saját hatáskörükben mindent tegyenek meg a megyei bizottságok mielőbbi létrejötte érdekében.

34 Ez miniszteri rendelet — mint a hasonló 1919. évi — több szempontból sem volt egyértelmű. 464