Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

téren igénybe kellett vennie — ám cserébe nagyobb engedményeket tenni nem óhaj­tott. Maradt tehát az egyetlen megoldás, a kivárás, a kormányhatósági jóváhagyás késleltetése. Két év után megkapta a megye az engedélyt. 1922. szeptember 1-vel a miniszter Nikelszky Zoltánt kinevezte a bizottsághoz titkárnak. Ám ekkor már az új miniszter asztalán ott volt annak a rendeletnek a tervezete, amellyel néhány hét múlva Klebelsberg megszüntette a szabadoktatási bizottságokat és átszervezte az egész hazai népművelést. Ezért ért hát véget egyszerre, látszólag simán a VKM és vármegye alispánja közötti levelezgetés. Mindezek ellenére a szabályrendeletben foglaltakat a vármegye, függetlenül attól, hogy a felső' jóváhagyás késett, lassan bár, de kezdte megvalósítani. A köz­ponti megyei bizottság csak 1922. szeptember l-e után alakult meg, de nevében a tanfelügyelő' és a tanfelügyelőségi kirendeltségek munkatársai, a megyei és járási tisztviselők szervezték az előadásokat, tanfolyamokat — igaz ugyan, hogy kevés sikerrel és eredménnyel. 1922. szeptember elseje után megalakultak a tanfelügyelői kerületekhez kapcsolódó ú.n. tankerületi szabadoktatási bizottságok is — így a kecskeméti, ceglédi, kiskunhalasi és újpesti tankerületi bizottság. Működésükre vonatkozó dokumentumot eddig nem találtunk — a kiskunhalasi bizottság kivé­telével 27 — de meglétüket az évkönyv bizonyítja. 28 A tankerületi iskolán kívüli nép­művelési bizottságok később ugyanezeken a helyeken alakultak meg, s azokat, mint ezek jogutódait hozták létre. A városokban megalakult bizottságokról is tudunk (Vác, Újpest, Cegléd), de a községeikről nem. Valószínű, hogy az utóbbiak többnyire létre sem jöttek. Erre utal többek az, hogy Agorasztó Tivadar alispán 1920 végén szinte hetente sürgette körleveleiben és a vármegye hivatalos lapjában a községi bizottságok megalakítá­sát, mindhiába. Ezen persze nincs mit csodálkoznunk. A megyei közigazgatás és a tanügyigazgatás a helyi bizottságok megalakítását és működtetését elsősorban a tanítóktól várta. Az értelmiségnek attól a rétegétől, amelyik a fehérterrortól Pest megyében sokat szenvedett és éppen ezekben a hónapokban. 29 A tanítóság ebben az időben nemigen óhajtott közszereplést vállalni. De a bizonytalan gazdasági hely­zet, a belpolitikai feszültségek sem kedveztek a közművelédési munkának. 30 A minisztérium és a helyi szervek Klebelsberg az Országos Szabadoktatási Tanács működését (amely a megyei sza­badoktatási bizottságokat is irányította) 1922. szeptember 25-én 123.500 Hl/b. sz. rendeletével beszüntette. Ugyanezzel a rendelettel átszervezte a hazai népművelést. A minisztériumban létrehozta az ú.n. népművelési központot (az adminisztráció vitelére) s megalakította az Iskolánkívüli Népművelés Országos Bizottságát. „Az újjászervezés főszempontja az, hogy az iskolánkívüli népművelés körébe tar­tozó ügyek (az írástudatlanok oktatása, az ifjúsági egyesületek, a szabadoktatási tevékenység különböző fajai, stb.), amelyek eddig a m. kir. vallás- és közoktatás­ügyi minisztérium egyes ügyosztályaiban, vagy a különféle külső szervek körében szétszórva voltak, az iskolánkívüli népművelés egysége, tervszerűsége és rend­szeressége végett egyesítessenek" — írta Klebelsberg rendeletében. 31 Az Országos Szabadoktatási Tanács megszüntetése Klebelsbergnek arra is alkalmat adott, hogy a Tanács „nem kívánatos" tagjait félreállítsa (Jancsó Benedeket, Pályi Sándort). A rendelkezésünkre álló iratok formai-tartalmi vizsgálata nyomán sikerült 463 !

Next

/
Thumbnails
Contents