Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között

egyedül azt adja elő, amit történeti igaznak ismert fel... Nem a tetsző, hanem a maradandó lebegettt szemei előtt, abban a szilárd meggyőződésben, hogy nemcsak a tudomány elve követeli ezt, hanem nemzetünk érdeke is."

13 A forrásokról és a kutatásról Említettük, hogy a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium (a továbbiakban VKM) népművelési ügyosztályának iratanyaga teljesen, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Központi Iskolánkívüli Népművelési Bizottsága (a továbbiakban Bizottság) iratainak pedig majdnem a száz százaléka elpusztult.

14 Ezért a dokumentumokat olyan iratok között kellett keresnünk, amelyek létrehozóival a Bizottságnak kapcsolata volt, illetve amelyekkel népművelési gyakorlatunk alapján sejtettük, hogy kapcsolata lehetett. Sok adatot nyertünk a vármegyei hivatalos lapból

15 és a Bizottság folyóiratából, amelyik 1929 — 1937 között Pestvármegyei Népművelés címmel jelent meg. A Bizottság 1928-ban és 1929-ben évkönyv formájában publikálta a tevékenységéről szóló közgyűlési beszámolót ;

16 adatokkal ez a két kiadvány is bőven szolgált. Átnéztük Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjának 1920—1944 között keletkezett bizalmas és általános iratait, továbbá ugyanebből az időből a vármegyei törvényhatósági bizottság egyes megmaradt állagait, nevezetesen a közgyűlési és a kisgyűlési jegyzőkönyveket, az alispáni közigazgatási iratokat. Az alispáni iratok mutatókönyve és sorkönyve több meglepetéssel is szolgált. A 39928/ 1941. számú közigazgatási ügyirat őrizte meg például furcsa, korabeli logika nyomán a községek gazdálkodása címszó alatt a megyei népművelési szabályrendeletek keletkezésével kapcsolatos összes iratot. Az alispáni iratok népművelési vonatkozású anyagainak a felkutatása nem egyszer „speciális" módszert igényelt. A városi, községi népművelési bizottságok irataival eddig nem, illetve csak azok nyomaival találkoztunk. A helyi bizottságok iratait ugyanis külön iktatták, azokat a gondnokok kezelték, és többnyire lakásukon, a lelkészi hivatalban vagy az iskolában tartották és tárolták, vagy ahol volt, a kultúrházban.

17 Egyedül, ha töredékesen is, Nagykőrös város népművelési bizottságának iratai maradtak meg az 1924—1936 közötti időből. A Bizottság néhány utasítása, intézkedése ott megtalálható.

18 A szakkatalógusok a „népművelés módszertana" címszó alatt tartják nyilván Katona Géza 1942-ben megelent Népművelési Útmutató-ját. Ez a rövid, 56 oldalas, igen világosan, közérthetően megírt munka tulajdonképpen a törvényhatósági népművelési bizottságok hivatalainak ügyviteli szabályzata, ügyrendje.

19 A szerző munkája előszavában közli: „A rendeleteken kívül a gyakorlatban kialakult elvek, meghonosodott eljárások sem kerülték el a figyelmemet." Ezek az elvek és eljárások javarészt a Bizottság gyakorlatában születtek meg, a munka írója elsősorban onnan ismeri azokat. Katona Géza ugyanis 1925-től 1927-ig a kecskeméti kerületi népművelési bizottságnak, majd Kecskemét thj. város népművelési bizottságának volt a titkára. Kecskemétről helyezte át a kultuszminiszter vármegyei népművelési titkárnak Győrbe. Onnan 1939-ben Pest vármegye népművelési hivatalába került és a titkári teendőket 1944 derekáig itt látta el.

20 Útmutatója munkánkat megkönnyíti, mert a Bizottság tevékenységének ügyviteli, ügyrendi részét tárgyalnunk nem kell. Újat mondani tudniillik ezen a téren nem tudunk, csak néhány adattal áll módunkban Katona Géza írását kiegészíteni. 459