Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Egey Tibor: Az állami (törvényhatósági) népművelés Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei szervezete a két világháború között
községek népművelési bizottságainak iratai javarészt elpusztultak. A felszabadulás után a maradék, mint „értéktelen" irat, a zúzdába került. 7 A kultuszminisztérium népművelésre vonatkozó iratanyaga a Magyar Országos Levéltárban 1956-ban teljes egészében elégett. 8 Sas Judit egyetemi jegyzetének legtöbb fejezete ezért is levéltári alapkutatások nélkül íródott, több tárgyi tévedéssel. 9 Nem kívánjuk ezt a munkát kritikánk tárgyává tenni, hiszen magunk is tudjuk, hogy a források nagymérvű pusztulása miatt milyen nehéz megbízható adatok birtokába jutni. 10 Tar Károly említett szöveggyűjteményének bevezetőjében a korszak népműveléstörténetéről ad rövid áttekintést. A szemelvényeket kiadott, nyomtatásban megjelent munkákból (könyvekből, tanulmányokból, folyóiratokból) válogatta; Az állami népművelés szervezetéről, intézményrendszeréről azonban ez az összeállítás is vajmi keveset mond. A gyűjtemény nem is kívánt ilyesmiről tájékoztatást nyújtani. Célja, idézzük: „A levéltárak anyagainak feldolgozásától sajnos még el kellett tekintenünk, mivel az hosszabb előmunkálatot igényel. Ilyen terjedelmű gyűjteménynél a tematika szempontjából sem lehet teljességre törekedni. Anyagkiválasztásunkat ezért az a szempont vezette, hogy korból származó írásokkal érzékeltessük, mennyire áthatotta és érvényesült is a népművelés valamennyi területén a kultuszkormányzat nacionalista-revizionista művelődéspoltikája, és bemutassuk a művelődéspolitika mélységesen népellenes voltát. 11 " Az ilyen megfogalmazással — éppen azért, mert magában hordja a szimplifikálás veszélyét — ma már aligha érthetünk egyet. Történetírásunk legfrissebb eredményei is azt mutatják, — különösen azok az írások, amelyek a tárgyalt korszak hazai eseményeit azok nemzetközi összefüggésében nézik — hogy a korszak sokkal differenciáltabb volt, mint amilyennek sokáig vallottuk. A különböző irányú, más és más előjelű és célú erők ellentmondásosabb, gazdagabb képet rajzoltak történelmünknek erre a tablójára, mint azt eddig véltük. Mindezeket azért bocsájtottuk előre — dolgoztunk feladatához és méretéhez viszonyítva bőven, a témát illetően ugyanakkor vázlatosan — mert úgy véljük, hogy a vármegyei iskolán kívüli népművelési bizottság létrejöttének, működésének leírásához elengedhetetlenül szükséges volt néhány, a korszak művelődéspolitikátának megítélésével kapcsolatos probléma megemlítése. Megjegyezzük még, hogy a tárgyalt korszakban másképpen értelmezték a népművelést, mint ma. Csak az iskolán kívüli szabadoktatást, az ismeretterjesztést, az amatör művészeti tevékenység egyes formáit, a könyvtárakban és a népházakban (kultúrházakban) folyó nevelést-képzést tartották csak, általában népművelésnek. 12 Dolgozatunkban az állami népművelés szervezetének, irányítási rendszerének Pest megyei történetét, közelebbről Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Iskolánkívüli Népművelési Bizottságának a működését próbáljuk meg felvázolni. Tesszük ezt azért, mert úgy véljük, hogy a népművelés igazgatása történetének ismerete másokat hozzásegít ahhoz, hogy a művelődés tartalmáról, területeiről, formáiról, elterjedtségéről, hatékonyságáról minél többet megtudjanak. Nem bocsájkozunk majd pedagógiai, népműveléselméleti fejtegetésekbe, de megtesszük, ha úgy érezzük, hogy az feltétlenül szükséges. A korszak gazdasági, politikai történetét is mellőznünk kell, de az eseményekre és az összefüggésekre feltétlenül rámutatunk majd. Az anyag rendezésekor Önkéntelenül, de nem véletlenül Szabó István sorai jutottak eszünkbe. Őt idézzük: „A történelem nem az enyészet őre. Ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakítója annak, ami rákövetkezik. Bennünk él és szenvedélyeket táplál... E munka írójának legfőbb törekvése az volt, hogy 458
