Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után

Az adatok által kirajzolódott szomorú „helyzetképet" még súlyossabbá tette, hogy jelentős mennyiségű ember állt munkanélkül, ahogyan ez kitűnt Nemes Dezső dokumentum-kötetében közölt pápai polgármester felterjesztéséből, s a „Proletár" 1920. szept. 30-i: „Nagy a munkanélküliség Magyarországon"c.cikkéből. „. . . — szóval iparossegéd tanonc és egyéb segédmunkással egyezeregyszáznegyvenkilenc időszaki munkás áll teljesen munka, illetve így kenyér nélkül .. . "

67 Ipar Normális időben dolgozott Jelenleg d< Az építő iparban 30 000 900 A vasiparban 42 000 28 000 A textiliparban 6 900 1 800 A malomiparban 5 800 950 A sütőiparban 1.550 550 A sokszorosító iparban 7 000 4 000 Összesen 93 250 36100 A fegyelmi eljárás alá vont oktatásügyi dolgozók jelentős része nem volt szocialista vagy kommunista. Sőt: különösebb tetteket sem hajtottak végre a proletárdiktatúra érdekében. Nem is beszélve arról, hogy közülük — ahogyan ezt láthattuk — többen igen aktív ellenforradalmi tevékenységet is végeztek. A más területen dolgozó állami alkalmazottak ellen szintén indultak vizsgálatok, de a legnagyobb mértékben az oktatásügy dolgozóit sújtották. Pölöskei Ferenc a Horthy-rendszer első éveiről szóló könyvében írta: „A kormánybiztosok a vármegyei, a törvényhatósági jogú, rendezett tanácsú, városi és községi alkalmazottak és elöljárósági tagok Tanácsköztársaság alatti magtartásának, hivatali felülvizsgálatára a Friedrich-kormány 1919. szeptember elején kibocsátott 4.359/1019. M. E. számú továbbá 6.612/1919. M. E. számú bizalmas rendeletei alapján öt-, illetve héttagú bizotságokat alakítottak. Akiket nem igazoltak, felmentették állásaikból s gyakran eljárást indítottak ellenük. ... Az eljárás során a tisztviselők, egyetemi és középiskolai tanárok, tanítók, tömeges elbocsátására került sor."

69 Megyénkben azok ellen, akiket nem igazoltak, biztos, hogy eljárás indult. A kérdés csak az lehetett: fegyelmi vagy büntető eljárást indítottak-e? Az állásából történő végleges „elmozdítást" fegyelmi bizottsági vagy birói „ítélettel" mondatták ki. Pölöskei Ferenc nem említette Huszár Károly miniszter aug. hó 15-én kelt körrendeletét, pedig a közoktatásban dolgozók esetében — megyénkben a legtöbb helyen — az „igazoló eljárást" már a miniszter említett intézkedése alapján megkezdték, s azok a személyek, akik ellen a különböző iskolai vezetőségek javaslatokkal" éltek: automatikusan a „még nem igazoltak" csoportjába kerülhettek, s minimum a fegyelmit minden esetben elrendelték ellenük. A közigazgatási tisztviselőkre vonatkozóan ugyanez a „folyamat" kb. egy hónappal később kezdődött Agaraszto alispán 1919. szept. 5-én kelt — a vármegyei közlönyben szept. 11-én közölt — rendelkezése alapján. Az alispán intézkedése kimondta: „Ha azonban a tisztviselő olyan magatartást tanúsított, amelyből megállapítható, hogy a szolgálatot nem a kényszerítő körülmények hatása alatt, hanem . . . helyeselve, sőt attól a maga részére előnyöket szerezve teljesítette ... a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot illetve a fegyelmi eljárást el kell rendelni."

70 450