Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után

Ugyancsak Monoron, a polgári iskolában, 1919. szept. hó 20-án „... a tantestület tagjainak a múlt év okt. 31-től tanúsított magatartását elbíráló..." értekezletüket tartották a tanári kar tagjai. Ezt megelőzően az igazgató vezetésével egy bizottságot alakítottak, amely a direktoron kívül három tanárból állt. A 13 tagú tantestületből Bleier Sándor Tanárt találták vétkesnek, mert a többi „... tartózkodott a letűnt forradalmi hónapok alatt minden olyan ténykedéstől, amely ... a bekövetkezett anyagi és erkölcsi romlást a legkisebb mértékben is elősegítette volna. ... tantestület olyan értelemben határozott, hogy Bleier Sándor tanárral együtt működni nem óhajt". Állásából „elmozdítva": 1923. február hó 1-én.

42 Az állami iskolák monori gondnokságának aug. 28-i ülése eseménydús lehetett, mert 9 napirendi pontot tárgyaltak, amelyek közül a fentieket egyetlen napirendi pont — a negyedik — tartalmazta, s ebben elhatározták: „... az ügy elintézéséig őket szabadságoltnak tekinti s egyúttal véleményezi, hogy az iskolai teendők végzésétől eltiltassanak, miről nevezetteket kiértesíti ..." A jegyzőkönyv további pontjai szerint: A tanítás kezdetét szeptember 9-re tervezték. Kocsis Mihály polg. isk. igazgató bejelentette: „... kiadott vkm rendelet szerint a polgári iskolák a tanfelügyelőség hatásköréből kivetettek. Nem tudja vájjon az anyagi ügyek ellenőrzését illetőleg milyen intézkedések történnek ..." A ref. lelkész latin tanszék felállítását szorgalmazta a helybeli polg. iskolánál, míg r.kath. kollégája új hitoktatói álláskeretet kért a megnövekedett feladatok ellátása érdekében. Végezetül az egyik volt főispán köszönete: „.. .gondnoksági tag ... köszönetét fejezi ki a gondnokságnak, hogy mint főispánt annak idején szeretete- és ragaszkodása jeléül üdvözölte".

43 Knézy István 23 éves, soroksárpéteri tanító — aki a Tanácsköztársaság idején a soroksárpéteri elemi iskola igazgatóságát is átvette — helyzete elég kilátástalannak tűnhetett 1919. szeptemberében. Az igazgatás átvételén kívül még két vádpontot sorakoztatott fel ellene a gondnokság: 1. Több kollégája állította, hogy kijelentette: „Hogyha a tanácskormány megbukik ő azután sem fog más szellemben tanítani " Ennek alátámasztására mellékelték a helyi direktóriumnak írt egyik levelét. 2. Volt igazgatója szerint a következő erkölcsromboló dalokra tanította az ifjúságot: „Én is annak a babája vagyok, aki engem egész éjjel csókolgatott." „Gyere az ölembe babám." A soroksárpéteri gondnokság 1919. szepemberében még biztosra vette, hogy Knézy István tanító „elcsapatása" vitathatatlanul „tiszta ügy". Csakhogy — időközben — Knézy sem „tétlenkedett". „Az 1919. márciusi leszerelésem után létfönntartás céljából, kenyerem biztosítása érdekében, a látszat kedvéért sem csatlakozhattam a nyílt ellenforradalmárok közé ... A kényszer helyzet vitt ki május 1-én a fölvonulásra ... az iskolánk is megkapta a kiutalt vörös zászlót „A munka mindent legyőz" felirattal láttam el. ... nem ellenőriztem kartársaimat, sőt a szokásos vizsgákat is megtartottam. ... Proletár diktatúra bukása után visszatértem a községbe, majd Soroksárpéteri község elöljáróságától nyert megbízhatósági bizonyítvánnyal Kecskemétre távoztam, hol podgyászom volt a testvérbátyám a közelben lakott. Reá pár napra találkoztam az átvonuló nemzeti hadsereggel, oda fölhívásukra és önként becsatlakoztam s velük Dunántúlra meneteltem. 1919. évi szeptember hó 8-án megjelentem Soroksárpéterin s ugyanez nap írásbeli jelentést tettem Szekszardy iskola-igazgatónak, hogy katonai szolgálatot teljesítek ..." Micsoda véletlenek! Podgyásza — bizonyára „véletlenül" — Kecskeméten maradt, véletlenül Soroksárpéterin helyezkedett el — 440