Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után

IL Elindult az a „fegyelmi hajsza", amivel a legkülönbözó'bb indokok alapján fosztottak meg kenyerétó'l, megélhetőségi támpontjától több száz embert, hiszen a fegyelmi ügyek száma önmaga csaknem elérte a kettőszázat, s ez az esetek többségében népes családokat érintett. Nagy Margit pestszentlőrinci tanítónő ellen szeptember hó 2-án tett bejelentést és javaslatot, a gondnokság nevében, igazgatója: „... a proletár diktatúra alatt: kommunista agitátor, szocialista párt női csoportjának elnöke, legszélsőségesebb kommunista. „A gondnokság nevezettnek az iskolából való eltávolítását javasolja." A vármegyei tanfelügyelő ennek alapján azonnal — szeptember hó 7-én — javaslatott tett a közigazgatási bizottságnak: „... a nevezett tanítónő ellen a fegyelmi eljárást megindítandó és állásából való felfüggesztése egyidejűleg elrendelendő lenne." Szeptember 11-én megszületett a közigazgatási bizottság fenti értelmű döntése. Nagy Margit tanítónő szept. 30-án tett ez ellen észrevételt: „... Én a munkásnők csoportjának vezetését a január 20-án — tehát a Károly i-kormány alatt — megtörtént választáson elfogadtam a célból, hogy a párttól támogatva magasabb kulturcélokat követhessek s némileg enyhítsem a helybeli specifikusan rossz közoktatás ügyeket. ... Erősen hittem és hiszem, hogy ennek a tönkretett s a háborúban kifosztott szegény hazának életet és erőt a dolgozók tömörítése és szellemi fejlesztése adhat." Nagy Margit tanítónő egyátalán nem tartotta magát „nagy kommunistának", sőt: kommunistának sem, de azzal nagy „bűnt" vállalat, hogy a haza sorsának alakulásában fontos szerepet szánt a „dolgozó tömegeknek". Ügye hosszsan elhúzódott. Végül mégis elvesztette állását. Az állásvesztés kimondásáig „bűnét" több alkalommal tárgyalták, s az ott elhangzott újabb „vádak" csak elősegítették az indulásakor kitűzött megmásíthatatlannak szánt „végeredményt". Nagy Margit, 38 éves, ref. vallású, hajadon tanítónő „pót-bűnlajstroma": „... néhány nappal a diktatúra kitörése előtt ... egy este — úgy 9 óra felé — a helybeli kaszinóba beállított Nagy Margit, Sipos Gyula ... tanító társaságában és az iránt sem érdeklődve, hogy illik-e, szbad-e, letelepedett egy asztal mellé, hová követte őt egyik vagy másik ottlevő tanító is. Mikor e tárgyban több kaszinói tag interpellálása folytán kérdést intéztem Sipos tanítóhoz, azt a feleletet kaptam: A szociáldemokrata párt ügyében fáradoznak ..." Vallotta: Vargha Géza, 31 éves, ref. helyettes-lelkész. Enszek Henrik 48 éves tanú is a kaszinóra vonatkozóan, terhelőén idézte Nagy Margit Tanácsköztársaság alatti kijelentését: „Első dolgunk volt a kaszinót bezáratni, nehogy a családos apák fizetésüket elkártyázhassák." Azon aztán már egyátalán nem csodálkozhatunk, hogy Nagy Margit tanítónő idegállapota eléggé megrongálódott ezen „épületes" vádak „tüzében", mert az 1919. évi december hó 11-én tartott tárgyaláson helyette özvegy édesanyja: Nagy Ferencné, Taub Mária jelent meg „... aki is bejelenti, hogy leánya beteg, ideggörcsökben szenved és nem jelenhetik meg a vizsgálaton, bemutatja az erre vonatkozó orvosi bizonyítványt." Tehát: engedély nélkül „letelepedett" egy urak részére fenntartott asztalhoz, és — képletesen szólva — ki akarta venni az urak kezéből kedvenc játékszerüket, a kártyát, nehogy a proletárok is rászokjanak. Az övével azonos büntetést kapott egy tanítótársa, Bagossy Géza.. A 42 éves, ref. vallású tanító 1918. végén érkezett haza a harctérről, betegen. A szakszervezet biztosított neki munkát, hogy valamiből élni tudjon, s 1919. március 7-én a Pest vármegyei Tanítók Nagygyűlését ő nyitotta meg. 1919. 426