Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után

lés, 5 nap szénszünet, 5 nap a kályhacső hiánya miatt ..." A többi tanító hasonló értelemben tett jelentést az igazgatónak, majd Hübner József : „Népoktatásunk eredménytelenségének oka ..." c. előadása következett. „Nem bélyegezhető az hanyag tanítónak, aki a megkívánt 32-féle ingyenes mellékfoglalkozást, vagy azok egy részét nem tudja különböző okok folytán ellátni." Megállapítása érdemében nem lehetett másként a Tanácsköztársaság előtt sem, mert nem úgy említette e gondot, mint „friss" problémát. Aztán felsorolta konkrét gondjait „... a tagok állandóan helyeslő közbeszólása mellett." — A tanítói lakások többnyire előszobával nem rendelkeznek, kéményük nyitott. — Ő évek óta nem tudja használni kemencéjét, mert nem javíttatják meg. — Gazdasági udvara nincs. — Az iskola másik tanítójának ilyen lakás sem jutott. — Orvosa nincs, mert egyik sem köt velük szerződést. — A tanulók hiányzása büntetésének bevezetése óta tehenének nem kap legelőt. — Ha valahová utazik, könyörgés után a kocsiderékban húzhatja meg magát. — Néha hónapokig krétával sem rendelkeznek. Az ő tanítói állásuk aligha tartozhatott az „irigyelt" „földesállások" vagy „plüssállások" közé, s hasonló sorsa lehetett a tanítók többségének. Taníthattak, élhettek tanyán, falun vagy városban. Legfeljebb más „formát" öltöttek gondjaik. Szentendrén Ivanits Lajos tanító 1920. január hó 17-én kelt, az Esztergomi Főegyházmegyei Fegyelmi Tanácsnak írt levelében nem „akármilyen" publicisztikai tevékenységet sorolt fel: „Köztudomású lévén, hogy én ... lapokat szerkesztettem („Nemzeti Nevelő, Szentendre és Vidéke") ... Több ... lap munkatársa voltam (Magyar Állam, Népoktatás stb.). „Új Kor" ... a lap akkoriban a város hivatalos lapja is volt.. ."

9 Ebből alapos tévedés lenne azt a következtetést levonni, hogy Ivanits Lajos gondoktól mentes, városi tanítói állást mondhatott a magáénak. 1919. szeptember hó 2-án a szentendrei plébánián ülésezett a róm. kath. iskolaszék, Kába Mihály plébános iskolaszéki elnök vezetésével. Soltész István segédlelkész vezette a jegyzőkönyvet. Megjelentek még az ülésen: Kandikó Nándor hitközségi alelnök, Bednátz János, Kovacsics Alajos, Schartner György, Dietz Ferencz, Pánicz János, Német András, Leikep Mihály, Bammer Flóris hitközségi tagok. Az elnök rövid bevezetője után rátért a „tanítók kommunista működésének" „kiderítésére". Vita nélkül állapították meg: a kath. fiúiskola tanítói és Bodó ref. polgári iskolai tanító „... a legcsúnyább szerepet vitték a kommunisták uralma alatt". Közülük több tanítóra „konkrét" vádat említettek: „... Ivanits Lajos kántor-tanító tanulói előtt kijelentette, hogy a papok gazemberek, ámítók, csalók, mert hisz a plébános őt is két éven át hagyta éhezni." Elégedettséggel „nyugtázták", hogy Ivanits Lajost, Korechy József tanítókat a „politikai hatóság" már letartóztatta, de szomorúan vették tudomásul, hogy a vizsgálati jegyzőkönyveket még nekik sem állt módjukban „beszerezni" vagy megtekinteni. Kába Mihály plébános — a polgármester úr szívességének eredményeként — kezében tartotta „A magyar tanácsköztársaság által proklamált proletárdiktatúra alapján álló szentendrei Munkástanács Jegyzőkönyve" eredeti példányát. Vezetését 1919. március 21-én kezdték, s az utolsó bejegyzés július hó 16-án kelt, de hiányzott a 424