Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után

tuszminiszteri tárcáját reá ruházzák. Azonos azzal a Huszár Károly hírlapíróval, akit a kommün — bár családjának kiutalta a szovjetfizetést — mint veszedelmes klerikális exponenst befogott túsznak és fogsága alatt aranyerét egy szanatóriumban kioperáltatta. Huszár Károly, a terrorista azonos ... a volt miniszterelnökkel, a cvikkeres tekintetű szürke kis néptanítóval, akinek kezén a friss vérfoltok mellett régi gyilkosságok elhalványodott vérfoltjait fedezi fel az itt következő jegyzőkönyv .. ."

3 Ez a bemutatás ugyan későbbi keletű, mint a Tanácsköztársaság utáni minisztersége, de érthetővé tette, hogy minisztersége első ténykedései közé: miért tartozhatott a „tanítóság" elleni fegyelmi elrendelése, s őt e „tisztogatási" akciójában még a „hadsereg" is csak napokkal előzhette meg. A „Budapesti Közlöny" aug. 14-i, reggeli kiadásában: „Tisztogatás a hadseregben. Igazoló eljárás a tisztek ellen." címmel egy írás jelent meg, ami közölte, hogy majd igazoló bizottságok alakulnak. „Az igazoló eljárásra vonatkozó rendelet már elkészült, úgy hogy az eljárás a közeli napokban megkezdődik."

4 Másnap Huszár Károly „miniszter lett", s még ugyanazon a napon kiadta fenti körrendeletét, amit a „Budapesti Közlöny" aug. 19-i számában nyilvánosságra hozott. Az előző napi számban „székfoglalóját" olvashattuk: „Bolsevista üzelmekben bűnösöket nem tűr a hivatalokban és iskolákban. Az elkövetett visszaéléseket megtorolja ..." Az aug. 15-i keltezésű — tizenkét pontból álló — körrendeletének első pontja: „Ha a tanító hazafias, politikai, társadalmi vagy erkölcsi magatartása ellen kifogás merült fel, a fegyelmi eljárás megindítandó, súlyosabb esetben pedig az állástól való sürgős felfüggesztése iránt is azonnal intézkedjék." Az iskolák fenntartóit — az esetek abszolút többségében — „nem nagyon kellett biztatnia" a miniszternek e szándéka megvalósítására. Azt nehéz lenne pontosan megmondani, hány „fenntartó" létezett akkor, az államon kívül, de a félévszázad múltán visszaemlékezők — általában sem — tudtak túlságosan sok jót elmondani iskolájuk és a saját helyzetükről. Cegléden egészen a felszabadulásig fogalom volt a tanítóság körében a „földesállás" vagy „plüssállás", ami azt jelentette, hogy a 21 ref. iskolai tanítói állás közül csak 8 számított annak, s ezekre „... a nevelők kiesési sorrendben léptek hátulról előre. Ezek a „plüss" állások nagyon irigyeltek voltak, s minden gondtól mentesek. Az ország legjobb javadalmazású tanítói állásai hírében állottak."

5 Egyházi fenntartás esetén sem a „minden gondtól mentesség" jellemezte a tanítók sorsát — ezt kevesen mondhatták el közülük — hanem valami egészen más. Mojzes Gyula nyugalmazott tanító még 1940-re vonatkozóan is a következőket írta: „1940-től Kisorosziban működtem mint rk. tanító. A 20% fizetés kiegészítő államsegélyt havonta rendszeresen megkaptam, de a helyi járandóság bizony gyakran elmaradt. A vasárnapi litánia után a plébános kezembe adta az egyházi adókönyvet. Mellém rendelte a templom-gazdát, meg egy iskolaszéki tagot, aztán késő estig végigházaltuk a falut, nyüszgetve az egyháziadó-hátralékosokat, hogy fizessenek. Az összegyűlt pénzt a plébánián leszámoltuk. Utána következett a keresztényszocialista elosztás. Kikanyarítva egy-egy részt, így szólt a plébános: Ez az egyházé ..., ez a plébánosé ..., ez a harangozóé ..., a kántornak majd a jövő hónapban fizetünk ! Pedig már akkor csak hátralékokban számítgattunk ! Feleségem állami óvónő volt. Ilyenkor az Ő fizetéséből tengődött a család."

6 Rigó János tömörkényi tanító fegyelmi ügyéhez csatolták „... a tömörkényi állami elemi népiskola tantestületének évzáró gyűléséről" felvett jegyzőkönyv másolatát, amit 1919. július hó 27-én tartottak.

7 A tanévzáró értekezleten Török Péter elnökölt, s rajtakívül jelen voltak : Rigó Mihály, Koppe Sándor, Rigó János, Marti422