Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Pásztor Mihály: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után

PÁSZTOR MIHÁLY Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Közigazgatási Bizottságának pedagógus fegyelmi ügyei a Tanácsköztársaság után Huszár Károly miniszter fegyelmiket „elindító" intézkedései A tanítók munka-és életkörülményei A „fegyelmi-áradat" A fegyelmikkel sújtott személyek helyzete A más területen alkalmazott személyek elleni fegyelmikről A vármegyei közigazgatási bizottság I. 1919. júliusára kedvezőtlenül alakult a nemzetközi helyzet, ami fontos tényezővé vált a Tanácsköztársaság sorsa szempontjából. Az Orosz Vöröshadsereg nem tudott segítséget adni, mert Gyenikin támadása kötötte le azon erőit, amelyek segíthettek volna a Magyar Vörös Hadseregnek. Az ellenforradalom nemcsak a Szegeden szervezett tiszti különítményekkel készült fel, hanem — az antant hatalmakon keresztül — túlerőt biztosított a különböző burzsoá hadseregek (román, cseh) révén a Tanácsköztársaság ellen. Mindezekhez kapcsolódtak a belpolitikában elkövetett hibák, és nem utolsósorban a belső ellenforradalmi erők tevékenysége, felkészültségé. A hatalom átvétele után — augusztus első felében — megkezdődtek a letartóztatások. A letartóztatásokat azonnal követték a „tisztogatás" más formái, amelyek közt „mennyiségileg" is a legjelentősebb volt talán a „fegyelmi áradat", ami az óvónők, tanítók és tanárok ellen indult, dr. Lőrinczy György tanfelügyelő október hó 9-i jelentésében kesernyés lehangoltsággal állapította meg: „A feljelentésekből, a tanítókkal szemben tanúsított magatartásból és hangulatból szerzett tapasztalataim alapján kénytelen vagyok megállapítani, hogy igen sok helyen ... valóságos iparszerűen űzik a tanítók meghurcolását ... Ez a hajsza már annyira elfajult, hogy ellene nagyobb erővel kell síkra szállnunk, mint maga a kommunizmus ellen."

1 dr. Lőrinczy tanfelügyelő nem túlzott. Legfeljebb a „helyi erőket" kissé erőteljesebben tette felelőssé ezért a folyamatért, de azt, akkor még ő sem merhette vállalni, hogy közölte volna: „az általános nyitányt" Huszár Károly — akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter, későbbi miniszterelnök — 1919. aug. hó 15-én kelt 175.789/1919. sz. körrendelete jelentette, amiben intézkedett a „tettesek" felelősségre vonásáról.

2 Huszár Károlyt — a későbbi miniszterelnököt — „Az Ember" c. lap 1920, június 6-i számában a következőképpen „mutatta be": „A terrorista Huszár Károly, azonos azzal a Huszár Károllyal, aki a magyar közéletben mint sárvári Huszár Károly szerepelt. Azonos „A mi királyi családunk" című díszkötéses könyv szerzőjével, aki ezzel érdemeket szerzett, hogy az egy napos Hadik-kormány kul421