Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben

detni és 8 napra közszemlére kitenni. A névjegyzékek ügyében a végső döntést a másodfokú iparhatóság hozta, miután az esetleges felszólamlásokat elbírálta. A választás napját ezután az első fokú iparhatóság tűzte ki, többnyire az év utolsó hónapjában. Választó volt minden iparos és kereskedő, aki a választók névjegyzékébe fel lett véve, megválasztható pedig az volt, aki legalább a fentebb említett adóminimumot fizette. A megválasztott iparhatósági megbízottakat az első fokú iparhatóság értekezletre hívta össze, ahol kijelölték, hogy kik fogják az iparhatóság és az ipartestület által vezetett lajstromokat ellenőrizni, kik látogatják a tanonciskolákat, kik vizsgálják a műhelyeket, és kik szemlélik meg a gyárakat. A megbízottakat az első fokú iparhatóság ezután ellátta a szükséges okmányokkal. Akik az iparlajstromok ellenőrzésével lettek megbízva, a hivatalos órák alatt bármikor megjelenhettek az iparhatóság és az ipartesület hivatalos helyiségeiben, és kérhették a különböző lajstromokat átvizsgálás céljából. A tanonciskolák ellenőrzésével megbízottak azt vizsgálták, hogy az oktatás a tanterveknek megfelelően folyik-e; a tanító személyzet megfelel-e a célnak; a taneszközök rendben vannak-e; a tanoncminősítő könyvet rendesen vezetik-e. A műhelyek megszemlélésére kiküldött megbízottak a feladatot egymás között — esetleg iparágak szerint — megoszthatták. A műhelyeket legalább félévenként meg kellett látogatniuk, és az alábbiakra figyelniök: — a tanoncok be vannak-e jelentve az iparhatóságnál? — az iparos helyesen képezi-e tanoncát? — nem alkalmazzák-e a tanoncot testi erejét meghaladó munkára? — a tanoncok és segédek lakásai egészségesek-e? — milyen a tanoncok előmenetele az iparukban? A gyárak megszemlélését negyedévenként kellett elvégezni. Itt elsősorban azt kellett ellenőrizni, hogy a gyáros vezetett-e munkásjegyzéket, (melynek tartalmaznia kellett a munkás nevét, születési évét és helyét, foglalkozását és bérét); ki van-e függesztve a műhelyekben az iparhatóság által láttamozott munkarend; alkalmaznak-e 12 év alatti gyermeket, és erre kaptak-e engedélyt az iparhatóságtól; járnak-e ezek a gyermekek rendesen iskolába; ad-e a gyáros szeszes italt vagy árukat a munkásoknak hitelbe; milyen címen történik a bérlevonás; milyen gondoskodás történik a munkásokról megbetegedés és szerencsétlenség esetén; ellátja-e a gyáros a munkásait lakással, és ha igen, egészségesek-e ezek; milyen intézkedéseket hozott a gyáros a munkások életének és egészségének biztosítására. A hiányosságokra fel kellett hívni a gyártulajdonos figyelmét, és ha az a következő szemlén is fennállott, köteles volt a szemlével megbízott az esetet az iparhatóságnál jelenteni. Ha valamely gyártási módot, vagy a munkások alkalmazásának módját találták az egészségre veszélyesnek, a gyártulajdonos pedig az ajánlott intézkedéseket nem fogadta el, az iparhatóság az ügyről azonnal jelentést küldött a minisztériumnak. Ezután a minisztérium hozta meg a szükséges intézkedéseket, miután az ügyet szakközegekkel megvizsgáltatta. A szemlék megkönnyítésére az iparhatóság előre nyomtatott szemleívekkel látta el az iparhatósági megbízottakat, akik azt a negyedévenként esedékes szemléken pontosan kitöltötték, majd év végén az iparhatóságnak előterjesztették. 407 l