Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)
Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben
Iparügykben ugyanazok a hatóságok voltak illetékesek, melyeket már az előző' ipartörvény is meghatározott. A községekben tehát továbbra is a szolgabíró, a rendezett tanácsú városokban a városi tanács, a törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány működött első fokú iparhatóságként. Másodfokon is maradt a vármegyékben az alispán, a törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a tanács; harmadfokon a földmíves-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter döntött egészen 1889-ig 37 . Ekkor a minisztériumot átszervezték, a földmíveIésügy kivált, az iparügyek a Kereskedelemügyi Minisztériumhoz kerültek. Az első ipartörvény túl sok feladattal bízta meg az első fokú iparhatóságokat, melyet azok nem voltak képesek tökéletesen ellátni. Az 1884-es törvény ezért e hatóságok működésének támogatására iparhatósági megbízottak választását írta elő. Az iparhatósági megbízottak feladata a következő volt: — véleményt adtak iparügyi szabályrendeletek készítésénél, iparüzletek kisajátításánál, ipartestületek megalakításánál, azok alapszabályainak elbírálásánál, a segédekről és tanoncokról szóló szabályzatok készítésénél, továbbá minden olyan iparügyi kérdésben, melyekkel az iparügyi hatóság hozzájuk fordult; — felügyeltek az iparhatóságnál az iparosokról, tanoncokról és segédekről vezetett lajstromok pontos kitöltésére; — meglátogatták időnként a tanonciskolákat, ellenőrizték a tanoncokat a műhelyekben ; — megszemlélték a gyárakat. Ha valamilyen szabálytalanságot észleltek, azonnal jelentették azt az illetékes iparhatóságnál. Minden első fokú iparhatóság mellé 20 iparhatósági megbízottat kellett választani. Tíz is elég volt, de csak akkor, ha az első fokú iparhatóság székhelyén 100 iparosnál, illetve kereskedőnél több nem lakott. Ha az iparhatóság területén, illetve a szolgabíró székhelyén az iparosok vagy kereskedők száma nem érte el az ötvenet, úgy az első fokú iparhatóság felterjesztésére a miniszter eltekintett a választástól. Az iparhatósági megbízottakat az első fokú iparhatóság területén, illetve a szolgabíró székhelyén lakó iparosok (kereskedők) évenként választották. Csak azokat az iparosokat vagy kereskedőket lehetett megválasztani, akik egy meghatározott összegű kereseti adó tfizettek 3 8 , illetve az 1881.évi XLI V. törvénycikk alapján adómentességet élveztek. A választást nem lehetett visszautasítani, csak akkor, ha az illető már egy évig ellátott hasonló feladatot. Kivételes esetekben a másodfokú iparhatóság adhatott felmentést a kereskedelmi és iparkamara véleménye alapján, de ez is csak időleges lehetett. Az iparhatósági megbízottak választását a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter több rendeletben szabályozta. 39 Azokban a törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, melyekben szolgabírói hivatal is működött (pl. Kecskemét, Vác), külön a városi iparhatóság, és külön a szolgabíró mellé 20—20 iparhatósági megbízottat kellett választani. A megválasztott megbízottak működése mindig január 1-től ugyanazon év december 31-ig tartott. A választáshoz előbb szükséges volt az iparosok és kereskedők névjegyzékét minden év október 31-ig összeállítani, az első fokú iparhatóság székhelyén kihír406
