Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben

- t A céhek helyébe lépő ipartársulatok szinte minden hatáskör nélküli szervezetek voltak, képtelennek bizonyultak tagjaik érdekvédelmére, az új viszonyokhoz való alkalmazkodásuk elősegítésére. Ez a magyarázata annak, hogy sok helyen az iparosok nem is szorgalmazták a felállításukat.

31 Az 1870-es években, a már korábban ismertetett okok miatt egyre nagyobb ellenzéke alakult ki az első ipartörvénynek. Elhibázóttnak tartották számos pontját és szinte minden fórumon követelték megreformálását. Elsősorban azt kifogásolták, hogy a törvény elvetette a képesítés elvét, továbbá az ipartársulatok, iparbizottságok, kereskedelmi és iparkamarák működését sem tartották megfelelőnek. Az ipartársulatok ellen az volt a kifogás, hogy életképtelenek, a tagok érdekeit nem tudják képviselni, számuk kevés, a meglevők közül sok már feloszlott, sok pedig csak névleg áll fenn. Az iparbizottságok pedig meg sem alakultak.

32 A kereskedelmi és iparkamarák tevékenységét azért bírálták, mert azok a kereskedelem érdekének még megfeleltek ugyan, de az iparénak már nem. A közigazgatási hatóságok, mint iparügyi hatóságok működése sem lehetett tökéletes, mert más irányú feladataik mellett erre alig maradt idejük. Az alsóbb szervek elégtelen munkája miatt a minisztérium sem tudta hatásosan képviselni az ipar érdekeit. A különböző, főleg önkéntes társulások, iparoskörök, ipar- és munkásegyletek, szövetkezetek stb. minden igyekezetük ellenére sem pótolhatták a fenti szervek munkáját. Ennek felismerése miatt az 1870-es évek közepétől egyre több helyről kezdeményezték az ipartörvény revízióját. Az Országos Iparegyesület

33 néhány budapesti ipartársulat részvételével 1875 —1876-ban több tanácskozást folytatott ez ügyben. Legfőbb hibának azt tartották, hogy hiányzott egy központi összetartó, irányító szerv, így az ipartársulatok egymástól és a kamaráktól is el voltak szigetelve. Javaslatot dolgoztak ki új iparügyi szervezet létesítésére. Eszerint az első fokon az ipartársulatok, másodfokon az iparkamarák, harmadfokon pedig a minisztérium mellett szervezett központi ipartanács irányította volna az ipari életet.

34 A közigazgatási hatóságok is felemelték szavukat az ipartörvény megváltoztatása érdekében. Például Pozsony szab. kir. város 1876-ban a minisztériumhoz intézett egy előterjesztést, melyben kérte az 1872. évi ipartörvény módosítását. Bírálták az átmenet nélkül bevezetett korlátlan iparszabadságot, rossznak tartották az ipari oktatás színvonalát, továbbá azt, hogy az iparosokat nem kötelezték valamely ipartársulatba való belépésre. Előterjesztésük másolatát megküldték Pest megyének, és kérték, hogy a megye hasonlóképpen foglaljon állást. Az 1876. június 8-án tartott megyei közgyűlésen a pozsonyiak javaslatát elfogadták, és ilyen értelmű felterjesztést küldtek a Föídmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz.

35 Az ipartörvény elutasítása az 1870-es évek közepétől országos méretűvé vált, pedig az iparosodás mértéke nagyon különbözött az országrészek között. Ez is mutatja, hogy a törvény az egész hazai ipari életet negatívan érintette. Pest megye ekkor — elsősorban a fővárosnak köszönhetően — az iparilag fejlettebb területek közé tartozott,

36 és nagyon kedvezőtlennek tartotta az ipari életben eluralkodott viszonyokat. A széles körű elégedetlenség hatására a kormányzat sem tehetett mást, mint hogy az 1880-as évek elején hozzáfogott a törvény revíziójához. E munka eredményeként 1884-ben megszületett a második ipartörvény (1884. évi XVII. te), mely számos változást hozott az 1872. évi törvényhez képest. Bár ez is az iparszabadságot tekintette fő elvének, megváltoztatta azokat a pontokat, amelyek az ipar terén romboló hatásúnak bizonyultak. 405