Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Héjjas Pál: Iparigazgatás és iparszervezés Pest megyében a dualizmus első évtizedeiben

is, hogy a céhtagok több községből kerülnek ki, így azok összehívása sok időt vesz igénybe, miért is további haladékot kértek. Az alispán, miközben közölte, hogy az ipartörvény életbe lépte óta eltelt 5 év alatt lett volna elég idő a céhtagok összehívására, megadta a kért haladékot.

24 Végül megoldódott a céh ügye, és a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter 1878. március 26-án az 5381/1878. számon jóváhagyta a haraszti ipartársulat alapszabályát.

25 Volt olyan járás, ahol egyáltalán nem alakult meg 1877-ig ipartársulat. A kecskeméti alsójárás szolgabírója pl. azt jelentette 1877-ben az alispáni hivatalnak, hogy a járásban „ipartársulatban szövetkezni az iparosok nem hajlandók, mert abból rájuk nézve semmi előnyt nem látnak, sőt, az ipartörvényt károsnak tartják."

26 Albertfalván viszont már 1874-ben elkészült az ipartársulat alapszabálya, de az a működését még 1877-ben sem kezdhette meg az iparpangás miatt, s „az illetők kénytelenek azt jobb időre hagyni", olvashatjuk a községi elöljáróság 364/1877. számú jelentésében.

27 Ismert néhány olyan eset is, amikor az ipartársulat megalakításával a korábbi céh más néven való továbbélését kívánták biztosítani. Ilyenkor legtöbbször az ipartársulat vezetőségében ott találhatók a régi céhelőljárók, akik révén a régi céhszellem is uralkodó maradt az új testületben. Ez történt a váci mészáros céh ipartársulattá alakulásakor is.

28 A céhszellem továbbéléséről tanúskodik a zsámbéki egyesült kovács és bognár ipartársulat alapszabály-tervezete is. Ez a társulat a zsámbéki kovács és bognár céh helyébe alakult 1874-ben. Alapszabályukba belevettek egy részt, mely a „bemondók"-ról intézkedett, akik bizonyos szolgai munkálatok elvégzését kapták volna feladatul. Ezzel a társulat két legfiatalabb, illetve legkésőbb belépett tagját kívánták megbízni, kiknek e munkákat ,*erkölcsi kötelességük" lett volna elvégezni, mert -miként az alapszabályban olvasható- „a társulat szolgát tartani képtelen." Ez a minden bizonnyal a céhes időkből átmentett megoldás nem nyerte el a minisztérium tetészését, mert teljes egészében kihagyatták az alapszabályból ezt a szakaszt.

29 A fentiekből látható, hogy az ipartársulatok szervezése Pest megyében sem ment nehézségek nélkül, de azt is el kell mondani, hogy több községben, illetve városban viszont, ha nem is 9 hónap alatt, aránylag simán megalakultak. Az első magyar ipartörvény előírta az alakuló ipartársulatoknak, hogy készítsék el alapszabályaikat, melyeket azután az illető törvényhatóság útján a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszternek kellett bemutatniuk. Az alapszabálynak tartalmaznia kellett a társulatba való belépés feltételét, (ebben azonban — a törvény 77.§-a szerint — az „iparbeli vizsgának letétele helyet nem foglalhat"); a tagok jogait és kötelességeit; a társulat feloszlatásának, beolvadásának módozatait; a kilépés feltételeit; a társulati elöljáróság mikénti összeállítását és hatáskörét; továbbá a társulati vagyon kezelési módját. Az alapszabályok nem tartalmazhattak olyan előírásokat, amelyek a tagokat az őket megillető jogok gyakorlásában korlátozták volna. A társulatokba való belépés nem volt kötelező, de meg sem lehetett azt tagadni valakitől, ha az illető eleget tett az alapszabályban foglaltaknak. Az ipartársulatokat a törvény az illetékes közigazgatási hatóságok felügyelete alá helyzte. Ezzel azt akarták elérni, hogy meggátolják az ipartársulatokat abban, hogy a számukra biztosított hatáskört esetleg túllépjék, de szükség volt erre azért 403