Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860

ték; ennek következménye a nagyszámú vadász és erdész (tulajdonképpen erdőkerülő) alkalmazása. Az egyéb „szakmákat" — jellemző módon rávilágítva az uradalom saját gazdasági felszerelésének hiányára — csak néhány mesterember képviselte : egy lakatos, kettő kéményseprő, egy fazekas, két baromorvos és kettő kádár. Változást majd csak az 185l-es esztendő hoz, amikor megindul a majorsági gazdálkodás nagyfokú fejlesztése, a jobbágyfelszabadítás után elvesztett munkaerő pótlása, valamint sor kerül a püspöki szék betöltésével az udvari háztartás megszervezésére. Személyzeti ügyek Az uradalom alkalmazottai készpénzben és természetben (lakás, ruházat, földhasználat, búza, zab, ázalék, széna, szalma, ölfa, bor és sertés) kapták meg illetményüket*

1 Gyakran azonban, mivel egyes terményekből nem tudta vagy nem akarta — pl. a gabona piacon történő értékesítése miatt — a kamara a munkabéreket kiadni, ezért „több Kameralis Uradalmak hasonlatosságára szinte készpénzben mindenkor folyó piaczi áron, tudni illik megváltva" kellett kielégíteni a tiszteket és a cselédeket.

88 Az uradalom életében mindig vita tárgya volt a tisztek földhasználata.^ A kérdés 1848 után, a birtokrendezések folyamatának felgyorsulása következtében újból előtérbe került. A Pénzügyigazgatóság kérdésére, hogy „az uradalmi tisztek által élvezett telkek tulajdoni joggal is azok birtokába hagyhatók-e?", a prefektus az 1836. évi úrbéri törvényre hivatkozva azt válaszolta, hogy a főtiszt, a mérnök és a váci ispán által használt földek az uradalom tulajdonában vannak, mivel ők az 1836. évi törvények után kapták használatba ezeket a földeket; a számvevő, a tiszttartó, a kasznár és a kulcsár viszont már a törvények megjelenése előtt — mint hivatalnokok — ezeket a földeket használták. Hogy „az Uradalomnak tulajdonai legyenek, tsekély felfogásom szerint valami kis méltányosság ugyan van, de törvényes igazság nintsen" fejezi bejelentését a prefektus.

90 A püspöki uradalom nyugdíjat adott a volt alkalmazottaknak, azok özvegyeinek és járadékot a félárva gyermekeknek. (Lásd az 5. sz. mellékletet!) Mihálkovits János uradalmi hajdúnak 66 éves korában, 10 évi katonai, majd 32 évi váci uradalmi szolgálat után évi fizetésének felét, 212 vft 30 kr-t és 2 öl fát javasolt megadni a prefektus. A kamara azonban ennél 100 vft-tal kevesebbet ítélt meg.

91 Kincstári rendeletre kapott nyugdíjat Szlonszki József és Kutsa András csősz is — 29, illetve 18 évi munka után —, mivel jól szolgáltak és magaviseletük ellen nem volt panasz a „forradalmi időszakban" sem.

92 Nugdíjat kért Sperling Ignác erdőcsősz is, több évi uradalmi szolgálatért, de „abbani hanyag eljárása" miatt a tisztiszék megtagadta a kérés teljesítését.

93 A néhai erdőmester özvegyének évi 100 vft-ot, a kállai ispán özvegyének évi 148 vft 51 kr-t — férje járandóságának 1/3 részét —, a számvevői írnok özvegyének 120 vft 50 kr-t ítélt meg a kamara a püspöki széküresedés idejére.

u A nyugdíjat élvezők száma nem volt nagy, s mint láttuk, a megítélt nyugdíj mértéke nagyban függött a kamara „takarékossági" szempontjaitól. Az alkalmazottak fegyelmi ügyeivel ritkán találkozhatunk a forrásokban, néhány eset azonban nyomon követhető. A tiszti ülés a nógrádi ispánt bízta meg, hogy a „nógrádi vadászt intse meg 356