Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860

olyképpen, hogy szolgálatának pontosan eleget tegyen, mert különben, ha annak nem teend, annak bizonyos elvesztését remélheti".

95 A tiszttartó javaslatára a tiszti ülés egy uradalmi kertésznek mond fel részegeskedése miatt.

96 Súlyosabb fegyelmi ügyekben a kamara intézkedett, mint például Rada János írnok és Franyó Ferenc erdőcsősz esetében is, akiket „az uradalmi bor dézsma alkalmával elkövetett hívségtelenség végett szolgalatjukból, az ellenük alkalmazandó büntető eljárásnak kegyelembőli felhagyásával, elbocsájtattni s járandóságaik megszüntettni... határoztatik".

97 1849. október 15-én a Buda-pesti cs. kir. katonai kerületi parancsnokság hirdetményt adott ki, mely szerint minden kincstári alkalmazottnak 14 napon belül a cs. kir. haditörvényszék előtt igazolnia kell magát.

98 Az uradalom alkalmazottai közül ötnek az igazolását, s előtte hivataluk viselése alóli felfüggesztését rendelte el a kamara. Az okok a következők voltak: Réty Károly számvevő „legifjabb fia mint tüzér a pártütőknél szolgált, neki segítséget nyújtott és a pártütés idején veszélyes irányú szellemet tanúsított". Braidsver László mérnök „a Kossuth-féle veszedelmes tanok iránt nagy sympathiát tanúsított, s magát egyátaljába rossz érzelműnek mutatta". Rada János kasznársági írnok „magát rossz érzelműnek" mutatta és az „országos rendőri hivatalnál szolgálatot vállalt". Ratsek Andrásközépponti írnok „a pártütés legújabb idejében kalapja mellett veres tollat viselt, s ekép rossz érzelmeket bizonyított". Kovács Márton a püspöki rezidencia kapusa „a Pálfy nevű fogoly hunyadi huszár kapitánynak f. évi augusztus hónapban történt elszökése tudtával és közremunkálásával, avagy tetemes gondatlansága miatt történt, s hogy a pártütés idejében rossz szelleműnek mutatkozott".

90 Az ügy külön érdekessége — mutatva az uradalom tisztikarának a forradalom és a szabadságharc iránti érzelmeit —, hogy 1849. június 14-én maga a prefektus javasolta a pénzügyminisztériumnak néhány uradalmi tisztségviselő alkalmazását: „Egy némelly itteni írnokok, nevezetesen Kultsár János, Benevits János, Hanzéros János, Rada János, Pauer János, Medrey Mihály, Majer József és Ratsek Endre részint sorsukat javítani kívánván, részint pedig magok is belátván azt, hogy a dolgoknak az 1848-ik évi törvények által lett megváltoztatása következésében itteni munka körük sok részben megszűnt, s Ők itt nélkülözhetőkké lettek, de jövendőjük sintsen,... azon kérelemmel jöttek hozzám, miszerint őket a tisztelt minisztériumnak ... megüresülendő, avagy újon létesítendő állomásokra alkalmazni méltóztassék. A folyamodók mindnyájan igaz magyar hazafiúi érzelműek lévén, ... valamennyien jó erköltsü, ügyes és szorgalmatos emberek, s a kívánt hivatalokra becsülettel alkalmaztathatnak..."

100 A felfüggesztett alkalmazottak érdekében a prefektus jelentést tett a kamarának, s feltehetőleg ennek következtében többségük hamarosan visszanyerte hivatalát.

101 Az eddigiekben áttekintett birtokkormányzati struktúra tulajdonképpen még a 18—19. században kialakult állapotot tükrözi. A váci püspöki uradalomban — az 1848-ban bekövetkezett változások miatt — már közvetlenül a forradalom után sürgető feladatként jelentkezett annak a problémának a megoldása, hogy a gazdálkodásban bekövetkezett változásoknak megfelelő korszerűbb irányítási rendszert dolgozzanak ki. Ez a kérdés csak a püspöki szék betöltése után oldódhatott meg. 357