Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860

Részletesen 1828-ban, majd 1836-ban, az úrbéri törvények kiadásakor szabályozták az ügyészek feladatait, kiemelve az uradalom prefektusi hivatala és a területi igazgatás közt betöltött közvetítő és összekötő szerepüket.

43 Rendkívül sokféle ügyben jártak el az uradalom ügyészei. Ez kitűnik az egyik ügyész által a kamarához intézett kérelemből, melyet az ügyészi hivatalban szolgálatot teljesítő hajdú megtartása érdekében írt meg: „.. . elvétetvén a hajdú, mégcsak emberem sem lesz nemcsak a fentemlített tartozók előhivatására, de már elő sem sorolható, csak a különbféle körülmények által előidézhető ezekbeni használatra-, a királyi kisebb haszonvételek az uradalmat illetvén hány eset adja magát elő, hogy a tilalmas bormérők ellen erőt kifejteni, avagy a városi hatóságtól assistentiát kérni a körülmények megkívánják, s mind ennek leggyakrabban rögtön kelletvén történni, hajdú nélkül városi egyénnek még csak nem is izenhetek, vagy írásbeli megkeresést nem is küldhetek..., hajdú nélkül a tolvajt, kivált ha annak nevét az ember nem tudja, meg sem is állíthatja, annál kevésbé zálogosíthatja meg, mindezekhez járul azon körülmény, hogy helységeink többnyire erdők közt feküvén, a személyes bátorság is igényli, hogy egy emberem legyen oldalam mellett, kivel életemet és gyakran az uradalom pénzét védelmezhessem.. . ".

44 Kamarai rendeletre megmaradhatott az ügyészi hajdú állása.

45 A fentieken kívül ispáni előterjesztésre a tiszti ülés az uradalmi ügyészt bízta meg, hogy az alsópenci erdészsegéd megveretéséért büntetést kérjen. Eljárt vitás telekkérdésekben, adásvételi szerződések megkötésében, uradalmi alkalmazottak fegyverviselési engedélyeit kérte meg az illetékes hivataloktól. Rendszeres vidéki útjain erdei büntetéspénzeket hajtott be, részt vett adóösszeírásokban, ellenőrizte a gabona betakarítást más tisztekkel együtt, képviselte az uradalmat a vasúti földkisajátítási ügyekben. Alkalmi feladatként helyettesítette a szabadságon lévő prekfektust, vagy a politikai okokból felfüggesztett számvevőt.

46 Az uradalom érdekeinek védelmezőjeként részt vett a városi közgyűléseken

47 és a Pénzügyigazgatóság a jövedelmi adó felvételére választmányi pénzügyi tisztnek nevezte ki.

48 Az ügyészi hivatalban 1849-ig még egy alügyész is teljesített szolgálatot, aki a rendőrségi, kihágási ügyeket intézte. Ezt az állást a későbbiekben nem töltötték be.

49 Az ügyészek mellett még írnokot és hajdút alkalmaztak. A számvevői hivatalt (taxatorátus, exactorátus) a főszámvevő (Exactor, Renntmeister) vezette. Feladatai közé tartozott az uradalmi számadó tisztek — kasznár, kulcsár, alpári számtartó, ispánok — által beadott éves, negyedéves és havi pénzes anyagkiadásokról készített számadások felülvizsgálata és továbbítása a kamarához, a bevételek és kiadások jegyzékének felterjesztése,

50 az állandó jövedelmek (perceptorum fixorum proventuum) összeírása,

51 melyet a tiszti ülésen való bemutatás után a kamarához küldött fel. Kimutatást kért be az ispánoktól a „termesztményekről", vagy küldöttség tagjaként járt el óborok számbavételekor, nyilvántartotta a haszonbérlőket, vezette a fizetési lajstromot, a tiszti személyzeti és a majorsági földek területét kimutató földmérő táblát.

52 A főszámvevő mellett három írnok működött, melyek közül egyet 1849-ben a munkamennyiség csökkenése miatt megszüntetett az uradalom.

53 Másfél évvel később ugyanez lett a sorsa még egy írnoki állásnak, így csak egy írnok maradt a számvevő mellett.

54 A főpénztár (cassa) élén álló pénztáros (perceptor, Kasser) rangban a számvevő után következett. Szerteágazó munkája során kezelte az uradalom főpénztárában levő készpénzt, melyről évente, havonta, sőt hetente készített pénztárjelen352