Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Horváth M. Ferenc: Központosító törekvések a váci püspöki uradalom igazgatásában 1848–1860

szinte korlátlan lehetőségekkel bírt az államkincstár; 1855-ig tehát főleg pénzügyi okok miatt gyakran hosszú ideig nem töltötték be a püspöki székeket.

23 Az 1848—49-es szabadságharc idején — a harci eseményektől függően — az uradalom fölötti felügyeletet hol a forradalmi kormány pénzügyminisztériumának „álladalmi javak osztálya", hol a Magyarországi Cs. Kir. Kamarai Ügyek Ideiglenes Igazgatósága látta el. 1849. április 15-én pl. Vukovics Sebő országos biztos elrendelte a prefektusnak, hogy „Az uradalom gazdasági, számviteli és minden egyéb rendszeres kezelési állapotáról rögtön tegyen Ön kimerítő jelentést a pénzügymin.-nak Debrecenbe, s a szükséges utasításokat onnan kérje ki. Ha egyébiránt azonnali elintézést szükségessé tevő valamely tárgy jelenleg forog fenn, melynek halasztásával az uradalom gazdasági érdekén kár ejtetnék, jelentse azt be nekem, míg a főhadiszállás ezen a tájékon van. Különben a P.M.-től veendő parancsok megérkezéséig, ha ezentúl merülnének fel kérdések, amelyekben rendelkezést halogatni nem lehet, ily esetben Batta Sámuel Pest megyei kormánybiztoshoz forduljon." Ugyanekkor ad utasítást a helyettes főtisztnek a „megkívánható mennyiségen" felüli pénz Debrecenbe való küldésére.

24 Ugyancsak Vukovics Sebő adott ki rendelkezést arra, hogy a kamarai ügyek ideiglenes igazgatósága által kiadott „olynemű rendeletek, melyek egyenesen az ország fennálló törvényeinek, s törvényes kormánya rendeleteinek megsemmisítésére irányoztattak...", figyelmen kívül kell hagyni.

25 1849 szeptemberétől a prefektus már csak egy helyre, a Kamarai Ügyek Ideiglenes Kormánya gazdasági egyházi osztályának küldte meg jelentéseit.

26 A továbbiakban vizsgáljuk meg, milyen ügyekben adott ki rendeletet, utasításokat a kincstár a püspöki széküresedés (sedes vacantes) idején! A szabadságharc leverése után a személyzeti ügyek jelentős részét a „politicailag compromittált" uradalmi alkalmazottak hivatalviselés alóli felmentése jelentette. Miután a haditörvényszék előtt igazolták magukat, a kamara visszahelyezte őket régi tisztségükbe. A kamara — általában főtiszti véleményezés után — megszüntethetett, vagy betölthetett állásokat. Szabadságengedélyt adott tiszteknek, pl. a főtisztnek öt heti szabadság kivételét engedélyezte.

27 A kincstár megállapította az alkalmazottak járandóságának mértékét, intézkedett nyugdíjügyekben, megszabta a nyugdíjak összegét, napidíjak és útiköltségek kifizetését engedélyezte, előírta, hogy milyen képzettséggel kell bírnia az egyes alkalmazottaknak. Általánosságban elmondható, hogy minden személyi ügyben — néha egészen jelentéktelenekben — intézkedett. A kamara erős befolyással volt a pénz és számvevőségi ügyekre is. Készpénzt utalhatott át az uradalomnak különféle költségek fedezésére. Engedélyezhette az uradalomnak, hogy tőkét előlegezzen vagy kölcsönbe adjon; készpénz utalványozását és a 60 ft-nál többe kerülő javítási díjakat hagyta jóvá. Ellenőrizte az uradalom és a számadásra kötelezett tisztek éves számadásait, a havonta vagy hetente felterjesztett főpénztári jelentéseket, az állandó jövedelmek összeírását tartalmazó jegyzéket. A legapróbb részletekig lemenőén a kamara kezében tartotta a gazdálkodással kapcsolatos Összes ügyet. A tisztek által a tiszti ülésen előterjesztett tárgyakban rendszerint a kamara döntött, figyelembe véve a tisztiszék, de elsősorban a főtiszt véleményét. Engedélyezte a majorsági földek megműveléséhez szükséges állati munkaerő és a munkaeszközök vásárlását, vagy beszüntette a gazdaságilag célszerűtlenné vált termelést, mint pl. a cselőtei „svajceria" újbóli felállítását.

28 349