Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Kállay István: A levéltárak a törvényalkotás tükrében

hez hasonlóan ez sem valósult meg. A levéltár lényegében egész 1874-ig a Mária Terézia korában megszabott elvek szerint működött. 13 Mária Terézia korához fűződik egy átfogó levéltári törvénytervezet megszüle­tése. 1764-1765-ben volt az az országgyűlés, amely az 1723., 1729. és 1741. évi után részletesebben foglalkozott a magyar levéltárügy egészével. A karok és rendek el­fogadtak egy törvénytervezetet, amelyet jóváhagyás végett a királynő elé terjesz­tettek. Ennek szövegét Veres Miklós kutatásaiból 14 ismerjük; fontosságánál fogva érdemes néhány mondat erejéig elidőzni nála. A tervezet lényege az, hogy az országos levéltár csak az országot érintő iratok őrzőhelye, amelynek adatai az országgyűlés határozata nélkül nem hozzáférhetők. Magánszemélyek iratait a levéltár ne őrizze, ami ott található, adja vissza. Az 1742:XLII. törvénycikk értelmében a nádor vagy az országbíró a levéltárban Őr­zött iratokról magánszemélyek részére is adhat ki nádori, országbírói vagy más közokiratokról másolatot. Tervezték, hogy meg kell állapítani, milyen magánszemélyeknél, országos köz­hivataloknál, vagy más országok birtokában vannak az országot érintő oklevelek és ezeket az országos levéltárban való őrzésre vissza kell szerezni. A magánszemé­lyekről kint lévő iratokat a nádor (vagy az országbíró) büntetés terhe mellett vegye vissza. Az esetleg beszedett büntetéspénz egyharmadát az kapja, aki a lappangó iratokról bejelentést tett. A közhivatalok és más országok birtokában lévő iratok visszaszerzésére a rendek az uralkodót kérik fel. Javasolják továbbá, hogy az ország rendes nagybiráinál lévő régi, valamint a jövőben keletkező köz­okiratokróljegyzék kíséretében küldjenek az országos levéltárhoz hiteles másolatot. A rendek igyekeztek a levéltár személyi szükségleteiről is gondoskodni. Java­solják, hogy a nádor kamatoztassa az ország pénztáránál lévő hátralékkövetelése­ket és honfiúsítási díjakat, amiből a levéltári személyzet fizetését lehetne biztosítani. Javasolják a honfiúsítási díjak 2000-ről 3000 körmöci arany Ft-ra való emelését. A törvénytervezet a levéltár feletti felügyeleti, valamint kinevezési jogot a ná­dorra (illetve ennek nemlétében az országbíróra) bízza, aki az országgyűlésnek szá­mol be a levéltár helyzetéről, az iratállomány növekedéséről. A törvénytervezethez Batthyány Lajos nádor készített és terjesztett fel indok­lást a királynőhöz. Arra hivatkozott, hogy az 1751. óta eltelt idő alatt a levéltár anyaga jelentősen megnövekedett, a további gyarapodás létszámnövekedést von maga után. Ezért szükséges az eddigi törvénycikkek megújításával egy új törvény létrehozása, amit az 1764-1765. évi országgyűlés ne mulasszon el. A felterjesztett törvénytervezetet Mária Terézia 1765. február 18-án a magyar királyi kancellária által javasolt módosításokkal hagyta jóvá. így előírta, hogy a magánszemélyek iratait az országos levéltárból ki kell különíteni; az ott Őrzött iratok ne élvezzék a közhitelességet; a növekedésről évente pontos jegyzéket kell felterjeszteni. A levéltáros személyére a nádor tegyen előterjesztést, de a javasolt személyt az uralkodó erősíti meg. A módosításokat a rendek mint a jogaikba való beavatkozást értékelték, mi­vel az Archívum Regnivel éppen az uralkodó ellen akartak rendi fegyvert ková­csolni. Ezért a tervezetet a karok és rendek a törvények sorából kihagyták, és az eredeti javaslatukat fenntartották. Inkább az 1723:XLV. törvénycikk szerinti levél­társzervezés útját választották. Az 1765. évi országgyűlésen ennek ellenére született egy (XII.) törvénycikk, amely szerint a kamaráknál őrzött közjogi jelentőségű iratokat az országos és ná­34

Next

/
Thumbnails
Contents