Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

A helytartótanács évente kért kimutatást az ügymenetek helyzetéről. A tevékenységi és törvénykezési ügyek táblázatos kimutatásait az előírt rovatos formában fel kellett terjeszteni. A közigazgatási ügyek számának jelölése mellett ki kellett mutatni a bűnügyi, közpolgári, gyám- és gondnoksági, telekkönyvi, úrbéri és egyéb törvénykezési ügyek számát feltüntető rovatokat. Rovatos kimutatást igényelt az előző esztendőről elmaradt ügyek számának jelölése és a folyó esztendőben érkezett ügyszám. Az így összesített elintézendő ügyszámot a végleg elintézett, folyamatban levő és hátramaradt rovatokra kellett bontani. Ezeket a kimutatásokat eleinte csak Pest megye központi hatóságától, a kecskeméti és a kalocsai megyei törvényszéktől és a mezővárosoktól, valamint Kecskemét szabad királyi várostól kérték 1863-tól, majd kiegészítették a sort 1865-től a szolgabíróságokkal.

120 Rózsahegyi István főispáni helytartói titkár erélyesen utasította a járási alszolgabírókat, hogy fordítsanak kellő gondot az ügyek megfelelő elintézésére. Jeszenszky Antal pesti járási alszolgabírót felszólította, hogy „ezentúl nagyobb szorgalommal és több tapintattal járjon el hivatalában".

121 A beérkezett tevékenységi kimutatások ügyszámai jelentős mennyiségű közigazgatási és kevesebb számú törvénykezési ügyet mutatnak a járások szolgabíróságain. A közigazgatási ügyek száma általában 2000—3000 db körül mozgott az alszolgabíróságokon (pilisi járás — Óbuda, pesti járás — Alsónémedi, solti járás — Apostag kerületi stb. szolgabíróságain), azonban a főszolgabíróságokon (váci járás — Vác, pilisi járás — Buda, pesti járás — Pest stb.) a 6000—9000 db ügyszámot is elérte. A törvénykezési ügyek száma — az összes szakágazatban — a néhány darabtól a maximum 1500 db-ig terjedt.

122 A kimutatások alapján megállapítható, hogy jelentős mennyiségű munkát kellett a tisztviselőknek ellátni és precíz, gondos valamint gyors intézkedéseket tenni. Rögzültek a járások központjai (főszolgabírók: Vác, Pest, Cegléd, Kalocsa, Buda) és az alszolgabírói állomáshelyek is (váci járás: Gödöllő, Isaszeg, Vác; pesti járás: Alberti, Alsónémedi, Felsődabas; kecskeméti járás: Abony, Nagykőrös, Nagykáta; solti járás: Apostag, Kiskőrös, Hajós; és pilisi járás: Buda, Óbuda, Ráckeve).

123 A főispáni helytartó köteles volt a megye szellemi és anyagi jólétét, az ipar és kereskedelem fejlődését, az egészségügyet és a tanügyet előmozdítani. Elnökölt a megyei törvényszék, árvaszék és számvevőszék ülésein. Be kellett szedetnie az adókat, és meg kellett szerveznie a vagyoni — és a személyi biztonság védelmét. A felsőbb rendeleteket közzétette és végrehajtatta. A tisztviselők fizetését utalványozta és a megürült tisztségeket felesketett tisztviselőkkel tölthette be.

124 A főispáni helytartó feladata volt továbbá az országgyűlési választókerületek és a megyei központi választói bizottmány megalakítása és a választás lebonyolítása. Az 1865. decemberében összehívott országgyűlés is követelte az 1848-i törvények életbe léptetését, felelős miniszterekből álló parlamenti kormány kinevezését és a törvényhatóságok jogainak helyreállítását. 1866. februárjában már a közös ügyek meghatározására alakult bizottság dolgozta ki javaslatait. A kiegyezést előkészítők belátták, hogy a régi, önkormányzati megyerendszert és közigazgatási autonómiát feléleszteni és visszaállítani többé nem lehet az igazságszolgáltatás és az adóbeszedés érdekei miatt. Az 1867. februárjában létrejött kiegyezés helyreállította a törvényes állapotokat és felelős magyar minisztériumot nevezett ki, amely a közös ügyek intézésén kívül (külügy, hadügy, pénzügy) minden területen önállóan tevékenykedett. 327