Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

1867. évben ismét megalakult a megyebizottmány, mint önkormányzat. Önállóan intézte Pest-Pilis-Solt vármegyében a törvények és rendeletek végrehajtását illetve bizonyos ügyekben testületileg is intézkedett. A kiegyezés utáni időszakban létrejött újabb, immáron harmadik megyebizottmány 1867. június 4-én tartott bizottmányi közgyűlésén határozta el az új megyei szervezet előkészítése munkáit. Az előkészítő bizottmány tagjai Beöthy Lajos alispán vezetésével dolgozták ki a megye közigazgatási és törvénykezési szervezetét. Javaslatukat Pest-Pilis-Solt vármegye 1867. július 11-i bizottmányi közgyűlése elé terjesztették. Javaslatuk „csak belső, úgy szólva házi szervezkedésre szorítkozik, — 's erre nézve óhajt az eddigi alkotmányos gyakorlat alapján és a megyének az 1848. III te. 26. §-a által is biztosított jogánál fogva a' szükséges intézkedések iránti javaslatot készíteni".

125 Javasolta a bizottság, hogy a megye önkormányzati hatóságát a közigazgatási téren köz- és kisgyüléseiben közvetlen önmaga, közvetve pedig szabadon választott és felelős tisztviselői útján gyakorolja. Az igazságszolgáltatást pedig választott bírái látják el. A megyei rendes közgyűléseket évente négyszer hívják össze, visszatérve az 1849 előtti gyakorlatra. Sürgős ügyek esetén pedig bármikor rendkívüli közgyűlést hívhatnak egybe. A közgyűlések és a megyei kisgyűlések is „nyitott ajtókkal tartatnak". „A tisztviselők között első helyet foglalnak a' megyének alispánjai, kiknek hivatalos hatásköre a közigazgatási és a' törvényben kijelölt esetekben önálló bírói teendőkön kívül a' megyének törvény —' s törvényesen hozott határozatai értelmébeni kormányzására is kiterjed."

126 A bizottmány javasolta;, hogy a megye szervezete, főbb tisztségei és hivatalai a következők legyenek: másodalispánok, a jegyzői hivatal (főjegyzők és aljegyzők), a tiszti ügyészi hivatal, a számvevőség, a megyei iktató-hivatal, a levéltár, a fő- és alszolgabírók, a polgári törvényszék és telekkönyvi bíróság, az árvatörvényszék, az adóügyi közigazgatás és a közbiztonsági szolgálat. Ezek hatásköreit és létszámát is tartalmazta a javaslat. A tervezetet a megyei közgyűlés határozattá emelte. A polgári átalakulás Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásában 1867-re, illetve 1872-re vált véglegessé. Az átalakulás 1848-tól kezdődően majd 25 éven keresztül vajúdott. E korszak nagy ellentmondása, hogy a polgári átalakulást rögzítő 48-as törvények végrehajtásának első részletes szabályozása az erős osztrák birodalmi centralizáció éveiben történt meg, s a polgári közigazgatás és jogszolgáltatás megszervezése idegen, osztrák hatalom műve volt. Ezért vált Pest-Pilis-Solt vármegye számára is egy sor szükséges és korszerű intézkedés ellenszenvessé, népszerűtlenné. A közigazgatási ügyvitel formáját az abszolút hatalom alapozta meg, amely később a polgári megyerendszerben valósult meg. A dualizmus első éveiben pedig a felelős magyar minisztérium vezetésével már a magyarországi belső viszonyokat jól ismerő vezető testület dolgozta ki a polgári korszaknak megfelelő törvényhatóságokat. 328