Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Rádyné Rácz Katalin: Pest-Pilis-Solt vármegye közigazgatásának szervezeti és területbeosztási változásai 1848–1867 között

IV. A SCHMERLING-FÉLE PROVIZÓRIUM ÉS A KIEGYEZÉS ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK IDEJE A megyebizottmány feloszlatása után az önkényuralom megújításának szakasza kezdó'dött. 1861. november 5-én a kormányzás új rendje lépett életbe. Ideiglenes intézkedésekről, provizóriumról szóltak az újabb rendszabályok, de végeredményben 1861 és 1865 között, az országgyűlés újabb összehívásáig a megye élére állított megbízható főispáni helytartó feladata volt a megye megfékezése, a „forradalmiság" kiirtása. Az újított kiadású abszolutisztikus, bürokratikus kormányzati rendszerbe, amely a központosítást tűzte ismét ki célul, most már visszavonhatatlanul beleszővődtek a feléledt magyar közigazgatás elemei. A magyar önkormányzati törekvések széles társadalmi bázison nyugodtak, s ezért a birodalmi centralizáció az 1850-es évekhez hasonló mértékben már nem érvényesülhetett. A megye területén a főispáni helytartóvá kinevezett Kapy Ede képviselte a kormány legfontosabb közigazgatási támaszát. Személyes felelősséggél kellett irányítania és ellenőriznie a közigazgatásiy törvénykezési és egyenes adózási ügyeket. Ebből adódóan Kapy Ede főispáni helytartó nevezte ki és eskette fel a megyei tisztikart. Az „iránymutató" Pest megye fpntosságára utal gr. Pálffy Mór, magyarországi kir. helytartó 1861. november 13-án kelt leiratában, amidőn így írt Kapy Ede Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék főispáni helytartójának: „Az ország megzavart közigazgatásának már égető szükséggé vált mielőbbi rendezése céljából felhívom Méltóságodat, miszerint a kormányára bízott Pest megye tiszti karának alakítását minden eréllyel s annál sietősebben eszközölje, minthogy tekintettel Pest megye által a legközelebb elmúlt időkben elfoglalt iránytadó állásra, ha ebben a tisztikar újjáalakítása sikerülne, jogos s alapos remény mutatkoznék arra, hogy Pest megye példáját követve a többi megyékben is mihamarébb alakulhatnának meg a tisztikarok."

104 Arra is felhívta Kapy Ede főispáni helytartó figyelmét gr. Pálffy Mór, hogy „... a megyei hivatalokba csupán oly hűséges, becsületes és határozott jellemű férfiak léptetnek, kiktől. . . Méltóságod bizton elvárhatja, hogy míg a meg nem oldott közjogi kérdések a magyar országgyűlésen elintézve nem lesznek, a kormány rendeleteit mindenkor habozás nélkül pontosan teljesítendik."

105 A fenti szempontoknak megfelelő tisztikar kialakítása nem volt könnyű feladat, hiszen a lemondott megyebizottmányi tagok az új megyevezetésben nem szándékoztak résztvenni. Ezért kaphattak szerepet a közigazgatásban a Bach-kori tisztviselők is, ugyanakkor a volt megyebizottmányi tisztviselőkre is — bár óvatos mérlegeléssel — számítottak. Kapy Ede már 1861. november 19-én kelt feliratában értesítette gr. Pálffy Mór kir. helytartót a megyei tisztikar megalakulásáról. Az elismerését nyilvánító Pálffy bizonyos lehetett abban, hogy a tisztségek "oly egyénekkel töltettek be, kik a kitűzött cél elérésén készséggel fognak közreműködni.. ."

106 Az 1861. december 3-án keltezett kimutatás szerint a megye szolgálatába 21 egyén került, akik a Bach-korban is hivatalt (pl. írnok, irodatiszt, irattárkezelő, számvevőtiszt, főszolgabíró, járási orvos, stb.) viseltek.

107 De a legtöbb tisztségre új személy került. Az első alispáni tisztséget Benyovszky Vince, a másod alispánit Szeles Mihály, 323