Fejezetek Pest megye történetéből. Tanulmányok - Pest Megye Múltjából 7. (Budapest, 1990)

Simon V. Péter: Pest megye népképviseleti átalakulása 1848-ban

Kecel közakarattal Nagy Ignác ügyvédet, az alig néhány éve oly nagy sikerrel' bemutatkozó regényírót, a „Magyar titkok" szerzőjét juttatta be a képviselőházba. A Sue modorában írott regény szerzője igazán csak irodalmi működése révén jogosult az utókor emlékezetére; politikai tevékenységéből csupán annyi maradt fenn az 1848/49. évi országgyűlés jegyzőkönyveiben és irataiban, hogy tagja volt a nádort neve napján köszöntő küldöttségnek. 1849 április elején családi ügyei rendezése céljából eltávozási engedélyt kért és kapott az országgyűléstől, melynek üléseire a Függetlenségi Nyilatkozat kimondása után többé már nem is tért vissza.

107 Gödöllőn nagy nevek, ismert közéleti személyiségek között választhattak a kétezren felül összesereglett szavazók: Beniczky Ödön és Fényes Elek álltak egymással szemben. A két liberális politikus közül az előbbi közismert és népszerű birtokos a megyében, az utóbbi a belügyminisztériumban felállított statisztikai osztály vezetőjeként mint a hazai statisztika intézményes művelésének egyik megalapítója szerez magának országos hírnevet. Kettejük szembeállítása ismét csak sajnálatos taktikai hiba. Maguk a választók is érezhették ezt, hiszen a mandátum sorsát tíz és fél órás, szoros eredményt hozó szavazás döntötte el: Fényesre 890, Beniczkyre 1290 szavazat esett.

108 Az önálló képviselőválasztásra jogosult városok közül Kecskemét magatartása a legfigyelemreméltóbb. Az ország legnagyobb mezővárosa egymaga két képviselőt küldhetett az országgyűlésre. Kuriózumnak számít, hogy az itteni középponti választmány a szavazóképes lakosság összeírása után a végleges névjegyzék alapján „szavazójeggyel" látta el a választókat, s e szavazójegyekből — hozzájuk foghatókat csak Nagykőrösön említenek a források —, néhány példány napjainkig fennmaradt.

109 Ugyancsak ritkaságszámba megy, hogy az összeíró biztosok a kecskeméti választók névjegyzékében azok társadalmi hovatartozását is regisztrálták. A 934 választó polgár a következő társadalmi rétegekből tevődött össze: fekvő birtokos (egykori jobbágy) 656, iparűző 153, kereskedő 5, tőkepénzes 9, tisztesebb rendű (honoratior) 96, régi jogos (nemes) 15.

110 Kecskemét végül azáltal is kitűnik, hogy elsőként ajánl mandátumot Kossuth Lajosnak. Kossuth bizalmatlanul fogadta az őszinte felajánlkozást, mert abban — egyéb forrásokból táplálkozó, de mindenképpen alapos gyanúperrel élvén — a konzervatív körök és a katolikus klérus személye ellen irányuló provokációját vélte felfedezni.

111 Ezért a június 18-án végbement választás eredményeképpen neki juttatott mandátumról udvarias formában leköszönt, arra hivatkozva, hogy időközben már elígérkezett a pesti belváros választóinak.

112 Hasonló, de már generális elutasításban volt részük Szeged, Bácsalmás, Szentendre, Jászberény és Zenta választóinak is.

113 Kossuth egyébként a pesti választókerületekkel szemben is tartotta magát adott szavához. Habár a Belvároson kívül a Lipót- és Terézvárosokban is megválasztották, e mandátumok elől épp oly eltökéltséggel zárkózott el, mint a kecskeméti küldöttség felkérése elől.

114 így tehát a város pótválasztás lebonyolítására kényszerült. Míg a második választókerületben június 18-án egyhangúlag bejött Simonyi János városi tanácsos, az első kerületben a Kossuth lemondása folytán egy héttel később megismételt választás Karika János szerzetes tanárt juttatta képviselői mandátumhoz. Simonyi és Karika meg sem szólaltak az országgyűlésen; láthatóan nyomasztóan hatott rájuk a jelenlévő jeles politikusok szereplése. Nagykőrös középponti választmánya mindent az előírások szerint intézett, s a választáson is a papírforma érvényesült. A város szabályszerűen összeírt 2167 286